tag:blogger.com,1999:blog-5717290206609693002023-11-16T09:27:27.275-08:00Sorsfordító nyárNoihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-20906993613951622832013-12-02T05:53:00.001-08:002013-12-04T08:07:32.430-08:00Szünet<p dir=ltr>Sziasztoook!<br>
Nagyon sajnáljuk, hogy régóta nem volt új fejezet, de mindannyiunknak nagyon sűrű a programja mostanság.<br>
Jenny és Dorka most kezdtek új suliban és rengeteget kell tanulniuk, nekem pedig ez az utolsó évem a gimiben, úgyhogy nekem is nagy a hajtás.<br>
Szóval mindenkitől elnézést kérünk, aki várta az új részeket, de most határozatlan időre szüneteltetjük a blogot!!! :/<br>
Puszi Nono</p>
Noihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-81766623616925103822013-09-28T13:04:00.001-07:002013-09-28T22:21:15.031-07:006. fejezet - VáltozásokSziasztok!!<br>
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok. Nem is h.<br>
Jó olvasást!! :DD<br>
Puszi, Nono<br>
<br>
<br>
Miután kirohantam Jack irodájából, lementem a büfébe, vettem egy vizet és leültem, hogy egy kicsit lenyugodjak, ugyanis alig fél órám volt az első fehérnemű fotózásomig.<br>Amikor valamenyire lehiggadtam és már nem akartam letépni Mr. Tökéletes fejét, elindultam a műterem felé, így éppen időben odaértem.<br>Ahogy beléptem a terembe, a fodrászok, sminkesek és öltöztetők hada fogadott. Lenyomtak egy székbe és sürögtek forogtak körülöttem. Én csak annyit érzékeltem az egészből, hogy néha utasításokat kaptam: "Kicsit hátrébb a fejet!", "Nyisd ki a szemed!", "Csukd be a szemed!", "Állj fel!", "Ülj le!", "Fordulj meg!"... és így tovább még húsz percen keresztül.<br>Amikor meghallották Natasha hangját, hogy ideje elkezdeni a fotózást, azonnal szétszéledtek.<br>
Miután belenéztem a tükörbe, őszintén nem értettem, hogy mit dolgoztak rajtam ennyit, a hajam egyszerűen kiengedve, a sminkem teljesen szolid, majdhogynem semmi és a kezemben lévő fehérnemű is a legegyszerűbb összeállítás. Paul, a főstylist beterelt a ruhákkal az öltözőfülkébe, hogy nagyon gyorsan <br>öltözzek fel, mert csúszásban vagyuk. Felvettem az egyszerű fekete bugyit és melltatót, úgy rendeztem a hajamat, hogy ne látszódjon a vágás a hátamon és kiléptem a fülkéből.<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZWzPYdCMwjhKIaWeieVaLw9ks4RAcsFJImMX8RMvYeVurHZCurExZDU85zM4e7wHIlKcY1K-lKrgM5Lic0uBG-lk4rUYHNY87VUjmiKU5D-0HoCccxIHs-APQaqF6Jf4lvauB9CXmQuU/s1600/Phoebe-Tonkin-h2o-just-add-water-1869246-300-447.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZWzPYdCMwjhKIaWeieVaLw9ks4RAcsFJImMX8RMvYeVurHZCurExZDU85zM4e7wHIlKcY1K-lKrgM5Lic0uBG-lk4rUYHNY87VUjmiKU5D-0HoCccxIHs-APQaqF6Jf4lvauB9CXmQuU/s320/Phoebe-Tonkin-h2o-just-add-water-1869246-300-447.jpg" width="214"></a></div>
- Így megfelelek? - kérdeztem Pault. Ő Natashára sandított, majd széles vigyorral az arcán bólintott.<br>- De azért ezt vedd fel, mert nem a fehérneműs képekkel kezdünk. - tette hozzá és a kezembe nyomott egy inget.<br>Épphogy volt időm felvenni, máris odatoltak a kamera elé.<br>Rengeteg különböző beállítást csináltunk, nagyon felszabadultnak éreztem magam, még azután is, hogy megszabadultam az ingtől.<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGrfWdi7oN95PYWK-JFPzNrX-litNKW67rS-MMM-R241GAMbCoUXwqcQkmYVHF8SDma0VaI_lHVt1peENuQAHs_z12bhX63HbBIrv8-Ptgz5BUEC7hyphenhyphenQTbQP7cUJSQkUvA8Pg1YWCX1lI/s1600/Phoebe-Tonkin-HQ-photos-cariba-heine-and-phoebe-tonkin-8725133-681-1024.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGrfWdi7oN95PYWK-JFPzNrX-litNKW67rS-MMM-R241GAMbCoUXwqcQkmYVHF8SDma0VaI_lHVt1peENuQAHs_z12bhX63HbBIrv8-Ptgz5BUEC7hyphenhyphenQTbQP7cUJSQkUvA8Pg1YWCX1lI/s320/Phoebe-Tonkin-HQ-photos-cariba-heine-and-phoebe-tonkin-8725133-681-1024.jpg" width="212"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl2zkRhUn3tp8GKS5QGv2ZVGHj241gTHQh8j6pStHXgdkWch5LPaUeYi4kEznU1JAPg7qGDLWyTiEiBtvt36r21VDtvzk7Oe33R8zsW91_jr90QkLULXG8qCohCeebxzkOd2cz15R478Y/s1600/phoebe_tonkin_photoshoot_3_1__zMP0782.sized.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl2zkRhUn3tp8GKS5QGv2ZVGHj241gTHQh8j6pStHXgdkWch5LPaUeYi4kEznU1JAPg7qGDLWyTiEiBtvt36r21VDtvzk7Oe33R8zsW91_jr90QkLULXG8qCohCeebxzkOd2cz15R478Y/s320/phoebe_tonkin_photoshoot_3_1__zMP0782.sized.jpg" width="286"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7kxRJbvhzT9DBLf1LBE4ZT7s9lMssKUjaFQ-yb8vdVUaysZ1xL8ueJzutcMCA87rZv_Ldi-q9nA0mfsx67m2RkfoyVUvxBF2BkSJt7mhsh0Cb7bq7ziZGHvoqkFMytaBq88NeeLl5Sa4/s1600/Phoebe-Tonkin-HQ-photos-cariba-heine-and-phoebe-tonkin-8725125-681-1024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7kxRJbvhzT9DBLf1LBE4ZT7s9lMssKUjaFQ-yb8vdVUaysZ1xL8ueJzutcMCA87rZv_Ldi-q9nA0mfsx67m2RkfoyVUvxBF2BkSJt7mhsh0Cb7bq7ziZGHvoqkFMytaBq88NeeLl5Sa4/s320/Phoebe-Tonkin-HQ-photos-cariba-heine-and-phoebe-tonkin-8725125-681-1024.jpg" width="212"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnw_CjMvV1aQ785neOhVpKGKNKNvoeEG2Txg3ixOvC62TFFFSupjZkTrH6X4p4Ivbhkpp5hdfR0u3Zz1GxbUM-mVdKHhRoNHnIXYwQV_6_nFGxLsGQdYmw8XYGJJ6h2oQJ5tz5hLfgwYM/s1600/Phoebe_Tonkin_007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnw_CjMvV1aQ785neOhVpKGKNKNvoeEG2Txg3ixOvC62TFFFSupjZkTrH6X4p4Ivbhkpp5hdfR0u3Zz1GxbUM-mVdKHhRoNHnIXYwQV_6_nFGxLsGQdYmw8XYGJJ6h2oQJ5tz5hLfgwYM/s320/Phoebe_Tonkin_007.jpg" width="211"></a></div>
<br>
<br>
Olyannyira elengedtem magam, hogy teljesen megfeledkeztem a sebemről. Így amikor kérték, hogy fordítsak hátat a kamerának és tegyem előre a hajamat, gondolkodás bélkül végrehajtottam a kérést. A fotós még egyet-kettőt kattintott, amikor Natasha leállította és hallottam, hogy mindenki felhördül, majd amikor megfordultam, láttam, hogy egytől-egyig a hátamat bámulják, köztük Jack is.<br>
Látszott rajta, hogy végigpörgette magában a néhány órával korábbi beszélgetésünket és összerakta, hogy ez az a sérülés amiről beszéltem neki.<br>
Egy pillanatra teljes csend uralkodott a műteremben, majd mindenki egyszerre kezdett el beszélni és főként engem kérdezgetni.<br>A tömeg fölött rápillantottam Jackre, aki könyörögve nézett rám és intett, hogy kövessem.<br>
Gondoltam adok neki még egy esélyt, meghallgatom, hogy mit akar, addig sem kell magyarázkodnom. <div>Elnézést kértem Natashától és Jack után futottam a folyosóra. Az irodája előtt találtam rá. Némán intett a fejével és betessékelt maga előtt a szobába.<br>Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, lerogyott a kanapéra és a kezébe temette az arcát.<br>- Ne haragudj Talia, egy seggfej voltam. - kezdte a magyarázkodást.<br>- Ez igaz. - helyeseltem, nekidőlve az ablakpárkánynak.<br>- Nem tudom mi ütött belém, én nem ilyen vagyok. Meg tudsz nekem bocsátani? - kérdezte és rámnézett gyönyörű barna szemeivel.<br>- Persze. - motyogtam, mert teljesen levett a lábamról ez a pillantás.<br>- Szeretnélek kárpótolni valamivel - mondta és hirtelen felugrott a kanapéról - és már tudom is, hogy mi lesz az. <br>- Fizetem az lakosztályodat a Four Seasons-ben. - mondta vigyorogva és nagyon büszke volt magára, aztán előkapta a mobilját és bepötyögött valamit.<br>- De nekem nincs lakosztályom a Four Seasons-ben. - mondtam már én is mosolyogva.<br>- Most már van. - mondta és megmutatta a telefonját, amin az állt, hogy a foglalásomat elfogadták és kérték Jacket, hogy adja meg a számlaszámát, hogy minden fogyasztásomat arra terhelhessék.<br>-Nahát. Köszönöm. - csak ennyit bírtam kinyögni.<br>-Ez a legkevesebb. - felelte Jack, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna kivenni egy lakosztályt ami éjszakánként több mint kétezer dollárba kerül. <br>- De egyvalamihez ragaszkodok, felbérelek neked két testőrt és egy sofőrt, akik mindenhová veled mennek és vigyáznak rád.<br>-Jack erre semmi szükség, nem szándékosan sebesítettek meg, csak egy részeg hajléktalan volt és ha tényleg a Four Seasons-ben fogok lakni, többet nem keveredek rossz környékre. Kivéve ha te nem dobsz ki a kocsidból valahol a semmi közepén. - néztem rá szúrós szemmel.<br>- De én ragaszkodom hozzá, legalább egy hétig, utána megbeszélhetjük a továbbiakat. Rendben?<br>-Rendben. - bólintottam beletörődve a helyzetbe.<br>- Na, akkor most találjuk ki, hogy mit mondasz anyámnak, mi történt veled. Mert az igazat nem kellene elmondanod, az nagyon rossz fényt vetne rám. Ha anyám megtudná, hogy miattam sérült meg az egyik modell, azonnal kitagadna és akkor te sem tudnál hol lakni.<br>Amint befejezte a mondókáját összeállt a kép, meg akar zsarolni.<br>- Jack Mee, te gazember! Most komolyan megpróbálsz zsarolni? - kérdeztem egy kis rosszallással a hangomban.<br>- Hát valahogy úgy. - mondta füligérő vigyorral az arcán. <br>Azzal, hogy nem tagadta le, nagyot nőtt a szememben és rögtön elszállt a maradék haragom is.<br>Gyorsan kitaláltunk egy fedősztorit, amit később előadtam Natashának is, aki sajnálkozva nézett rám és azonnal véget vetett a fotózásnak.<br>- Talia azonnal menj haza, pihenj le és majd jövőhéten folytatjuk a munkát. Nem ártana ha még ma felkeresnél egy orvost. Hívok neked egy taxit.<br>- Majd én hazaviszem, anya. - termett ott egyből Jack.<br>- Rendben. - mondta mosolyogva Natasha.<br>Elköszöntünk, Jack a derekamál fogva kivezetett az épületből, besegített a kocsijába és már száguldottunk is a Cecil Hotel felé.<br>Amíg én felmentem és villámtempóban összepakoltam a cuccaimat, addig Jack rendezte a számlámat a recepción, majd csomagostul átszállított a Four Seasons Hotelbe, Los Angeles legelőkelőbb, öt csillagos szállodájába.<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitzCb-nqTjl8YHUYdu34kQTXLfZFO-qZ_GpOd_qwfgX8f30aok46LAsO7pXgVLyu7_z1xNyou_clMtQYeUP9R9WKUnz8W-oBZUQD798hTbOYnOBbu00JTtvjFqSxFtitUS1m8z7prhVjE/s1600/cq5dam.web.637.358.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitzCb-nqTjl8YHUYdu34kQTXLfZFO-qZ_GpOd_qwfgX8f30aok46LAsO7pXgVLyu7_z1xNyou_clMtQYeUP9R9WKUnz8W-oBZUQD798hTbOYnOBbu00JTtvjFqSxFtitUS1m8z7prhVjE/s320/cq5dam.web.637.358.jpeg" width="320"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMEzFwO9qcK9vATJHfLkqyO6h3xJ1ceCbqvP-C2SbrVTtri-M0cLKwQrSNmU4v_mz9elq__oTK4nWewZdtsFcB4BbbeqOvszCansc2U0Gf6SDviKmLL2oqjW4Hk53n4xMaw2BKAhm0waE/s1600/basics_welcome.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="182" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMEzFwO9qcK9vATJHfLkqyO6h3xJ1ceCbqvP-C2SbrVTtri-M0cLKwQrSNmU4v_mz9elq__oTK4nWewZdtsFcB4BbbeqOvszCansc2U0Gf6SDviKmLL2oqjW4Hk53n4xMaw2BKAhm0waE/s320/basics_welcome.jpg" width="320"></a></div>
<br>Feljött velem és mosolyogva nézte, ahogy álmélkodva állok a lakosztály ajtajában és nem hiszem el, hogy tényleg itt fogok lakni.<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghrZDPZQMtLI7uQfEmZCHYZzBvEpipZzW1hHAiOM5Waza0rZFAy27Zx7Tjg3ZAx538AaXYBG_Sw5cgLHd3aMp_QH_ZJS3rGyRfxlHQnKsgxFKeyzuHvmGQ7JBHJyvC0NpMnPAv2TmUzzQ/s1600/Four-Seasons-Reopens-Its-Beverly-Hills-Hotel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghrZDPZQMtLI7uQfEmZCHYZzBvEpipZzW1hHAiOM5Waza0rZFAy27Zx7Tjg3ZAx538AaXYBG_Sw5cgLHd3aMp_QH_ZJS3rGyRfxlHQnKsgxFKeyzuHvmGQ7JBHJyvC0NpMnPAv2TmUzzQ/s320/Four-Seasons-Reopens-Its-Beverly-Hills-Hotel.jpg" width="320"></a></div>
<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfH2X8lDvvuHT_KG07BZTYSn4eiBkCLSqUa0oKMR3CPJRtOCmxk8hNbrDb9NdXnxFynxuaE0sJ2tFOvxH7n8KksvtZsdK9jEjzvRxk3Ow5rBQALkekj0C7lTl2e0Xbbkw_yKLxHbX-zdc/s1600/la-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfH2X8lDvvuHT_KG07BZTYSn4eiBkCLSqUa0oKMR3CPJRtOCmxk8hNbrDb9NdXnxFynxuaE0sJ2tFOvxH7n8KksvtZsdK9jEjzvRxk3Ow5rBQALkekj0C7lTl2e0Xbbkw_yKLxHbX-zdc/s320/la-3.jpg" width="320"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgICURCR__Q9zdweVeIx8e5q2gA-buVeGGnt6xItHHVecP2zIpFlvNUoof55eYo7MEobDQSUSwZHHaFPNGeiKZsTg6JPzXrKsAUmfJ7bQ3ZS_yQ1Tji0GhroQ2BQAdU9fHG6f_baQpZkRA/s1600/Four_Seasons_Hotel_Los_Angeles_at_Beverly_Hills_usn_5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgICURCR__Q9zdweVeIx8e5q2gA-buVeGGnt6xItHHVecP2zIpFlvNUoof55eYo7MEobDQSUSwZHHaFPNGeiKZsTg6JPzXrKsAUmfJ7bQ3ZS_yQ1Tji0GhroQ2BQAdU9fHG6f_baQpZkRA/s320/Four_Seasons_Hotel_Los_Angeles_at_Beverly_Hills_usn_5.jpg" width="320"></a></div>
<br>Majd segített berendezkedni és megbeszéltük, hogy nyolckor együtt vacsorázunk a hotel éttermében. <br>Mielőtt elment volna, szólt, hogy elegánsan öltözzek fel este, majd nyomott egy puszit az arcomra és már ott sem volt.<br>Amikor végre egyedül maradtam, mégegyszer végigjártam a lakosztályt, majd ledőltem az ágyra és felhívtam Deant.<br>- Szia! Nem lenne kedvetek velem ebédelni ma? - kérdeztem mosolyogva.<br>- Szia Talia! Dehogynem, pont most gondolkoztunk Claire-rel, hogy mit csináljunk.<br>- Remek, akkor találkozzunk a Four Seasons-ben negyven perc múlva.<br>- A Four Seasos-ben?? - kérdezte álmélkodva Dean.<br>- Igen, igen. Hosszú a sztori, de annyi lényeg, hogy Jack Mee bűntudatból kivette itt nekem a Premier lakosztályt és minden fogyasztásomat ő állja. - magyaráztam egy levegővel.<br>- Húha, ez remekül hangzik, máris indulunk.<br>- Renben. Szia.<br>- Szia. - köszönt el.<br>Az ebéd nagyon jó hangulatban telt, majd ebéd után megkértem Claire-t, hogy kísérjen el vásárolni az esti vacsira.<br>Sokáig mászkáltunk üzletről-üzletre, míg megtaláltuk a tökéletes összeállítást.<br>Egy elegáns sötétkék koktélruhát, ami eltakarta a sebet a hátamon. Hozzá egyszerű fekete magassarkút húztam és egy fekete kistáskát kaptam fel.<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZWUS8EQBpdLtRgZhzQ30SCX8Ca5DMrlUjXOUrgDWbLRFdWtcp-ku-zXZARKoX7VHk93vBW1JGeIw4jK-EleNh4XdgzX_L4YVF3njDc2V3y9xUib7edeCACKjhrDxfKsm976Iw1wYPBpY/s1600/Phoebe+Tonkin+New+Hot+Pic+2013+01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZWUS8EQBpdLtRgZhzQ30SCX8Ca5DMrlUjXOUrgDWbLRFdWtcp-ku-zXZARKoX7VHk93vBW1JGeIw4jK-EleNh4XdgzX_L4YVF3njDc2V3y9xUib7edeCACKjhrDxfKsm976Iw1wYPBpY/s320/Phoebe+Tonkin+New+Hot+Pic+2013+01.jpg" width="193"></a></div>
<br>Izgatottan vártam az estét, nem tudtam, hogy csak egy egyszerű baráti vacsora lesz-e vagy egy randi.<br>Mindenesetre én már eldöntöttem, hogy mit szeretnék, innentől kezdve már csak Jacken múlik...</div>Noihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-68180957662420083352013-08-11T10:38:00.000-07:002013-08-11T10:38:14.538-07:005. Fejezet - IdiótaSziasztok!<br />
Itt az ötödik rész!<br />
Remélem elnyeri a tezséseteket és hgytok pár komit!<br />
Élvezzétek ki az utolsó heteket, mindjárt iskola!<br />
De addig is, tartsatok velünk!<br />
xoxo, Dorka<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Már vagy egy fél órája sétáltam az úton és a cipő már maradandó
károsodást okozott a lábamon. Nem jöttek sűrűn autók ezen a szakaszon, így
esélyem sem volt, hogy valaki felvegyen. Levettem a cipőm, és a kezembe raktam,
és elindultam, megint. Higénikusabb ugyan nem volt, de kényelmesebb, az biztos.
Nem foglalkoztam a talpamra ragadt kosszal, csak azzal, hogy minél hamarabb haza
érjek. Fejemben összeállítottam egy Top 10 listát, hogy Jack-et, hogy csinálhatnám
ki. Mivel a főnököm fia, így nem fojthattam meg, pedig ez volt a listavezető. </div>
<div class="MsoNormal">
Az idő egyre hűlt, s nekem nem volt kabátom. A telefonom
lemerült, így nem tudtam szólni Claire-nek, hogy nem érek ma oda dolgozni. Ideges,
éhes voltam. A nap épp ment le, s hozott magával egy kis szelet is. </div>
<div class="MsoNormal">
Pár óra múlva még mindig sétáltam. Korom sötétben, egyedül. Legalább
is reméltem, hogy egyedül. Az utcai lámpák fénye halványan pislákolt, és úgy
tűnt bármely pillanatban kialudhatnak. Fel sem tűnt, hogy ilyen hosszú az út
mikor az autóban ültem. Bár én a hosszabbik úton jöttem, kicsit túlzásnak
találtam az út hosszát. Mozgást hallottam mögöttem. Lassan hátrafordultam és egy részeg fickót fedeztem fel, kissé furcsán, de felém jőve.</div>
<div class="MsoNormal">
Mivel már kocogtak a fogaim futásnak eredtem. Kezemben a
cipőm, és a táskám. A férfi nem hagyta, hogy elmeneküljek. Futni kezdett, és előrátott egy hegyes tárgyat a zsebéből. Még jobban futni kezdtem, és már sírtam is. Hirtelen megbotlottam, és elestem. Az idegen utólért, és felrángatott a földről. Háttal álított magának, hogy ne tudjam azonosítani. Kezével felhajtotta a szoknyám, de rácsaptam, majd egy halk morgást halottam. A nyakam alatti bőrhöz helyezte a tárgyat, s belemélyesztette a bőrömbe. Kisebb sikítás után, belerugatam, és mielőtt jobban megvághatott volna, elrohantam. A bőröm iszonyúan sajgott, és folyt belőle a vér. A vágás nem volt olyan mély, hogy össze lehessen varni, de valamit kezdenem kellett vele. Immár a zokogásom a felszínre tört. Reméltem, hogy holnap senki nem veszi észre a sebem , mert akkor jól kezdeném a
modell karrieremet.</div>
<div class="MsoNormal">
A futás megtette a hasznát, és viszonylag hamar a hotelhez
értem. Kalifornia pörgött, még késő este is. Berohantam a portára, és ráordítottam
az előttem álló fickóra, hogy sietnék, és húzzon arrébb. Kikértem a kulcsom, és
rohantam a lifthez.</div>
<div class="MsoNormal">
A szobámba beesve, ledobtam minden cuccom és a fürdőbe
mentem. Beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam, hogy a forró víz, addig folyjék a
testemre, még nem égeti azt. Mikor a tükörbe néztem, akkor vettem csak észre,
hogy megint sírok. Óvatosanmegfordultam, hogy megnézem a vágást. Rosszabra számítottam, de ez a tíz centi hosszú seb is iszonyúan lüktetett. Már nem foly belőle a vér, csak lassan csepegett, így bekötöteem. Hogy lehetett
ilyen szemét, hogy egyszerűen elment, engem otthagyva? Ő miatta bántottak.</div>
<div class="MsoNormal">
Dühösen letöröltem a könnyeimet, és felvettem a háló
ruhám. </div>
<div class="MsoNormal">
Belebújtam az ágyba, majd felraktam a telefonom töltőre. Ismét
sok nem fogadott hívás várt.</div>
<div class="MsoNormal">
25 anyáéktól és 10 Deantől. Gyorsan megcsörgettem a
barátomat, hogy kimagyarázzam magam. Szemem megint tele volt könnyekkel, és
másodpercek kérdése és kitör. </div>
- Szai, Talia! Hol a francba voltál? - förmedt rám Dean.<br />
- Szi..szia! Én nagyon saj..sajnálom, hogy nem mentem csak... - ekkor kitőrt belőlem a sírás.<br />
- Talia! Mi a baj? Mért sírsz? - halottam a hangját.<br />
- Jack és..és..megtámadtak.... - mondtam.<br />
- Megtámadtak? Talia, először is nyugodj meg, és mondd el szépen, hogy mi történt! - szipodtam kettőt és belekezdtem a történet elmondásába.<br />
- Úr isten! De jól vagy? Nem kell korházba menned?<br />
- Jól vagyok, csak nagyon féltem.<br />
- Hogy hagyhatott ott az az idióta?<br />
- Egy kicsit összevesztünk... - magyaráztam.<br />
- És ha valakivel összeveszünk, azt ki kell rakni az útra, hogy menjen, amerre akar? Komolyan megkeresem ezt a hülyét!<br />
- Dean, nyugi, nem szükséges - halottam a vonal túl oldaláról, hogy egy női hang kérdezi, hogy Dean kivel beszél.<br />
- Talia, kihangosítalak! Itt van Claire!<br />
- Talia, hol voltál?<br />
- Megtámadtak! - ismét bőgtem.<br />
- A francba! De jól vagy? - minden harag elszállt a hangjából, és inkább az aggódás vette át a helyét.<br />
- Igen, csak fáj! - mondtam szipova.<br />
- Nyugodj meg! Átmenjünk?<br />
- Nem, nem szükséges! Jól vagyok, csak aludnom kell.<br />
- Rendben, akkor pihenj! És ha nem vagy jól, akkor nem kell holnap jönnöd a kávézóba.<br />
- De, megyek! Nem hagylak cserbe! Jó éjt srácok! - tettem le a telefont. Mivel idegesített, hogy a szülők minden percben hívnak, küldtem nekik egy üzenetet, hogy jól vagyok, és ne hívjanak, majd hallanak rólam.<br />
<br />
Reggel letusoltam, átkötöztem a sebem, majd felvettem egy laza póló-farmer összeállítást.<br />
A taxiban már forrt a fejem, és készültem leverni a mosolyt Jack Mee arcáról. Kifizettem a fuvart és besiettem az előcsarnokba. Megkérdeztem, hogy hol találom az igazgató fiát, majd kaptam egy emelet számot, és rohantam a lifthez. A 10. emeleten kinyílt a a lift. A folyosón lévő ajtókon az iroda tulajdonos neve volt, így mikor megláttam a nevét, kopogás nélkül benyitottam. Az asztal mögött ült és telefonált. Becsaptam az ajtót, majd a mellem előtt összefontam a karom.<br />
- Később visszahívlak! - tette le a telefont. Felállt a székből, nyakkendőjét megigazította, majd oimaszul vigyorogni kezdett.<br />
- Milyen volt a séta? - állt elém, és fülig ért a szája.<br />
- Azt hiszed ez vicces? - kérdeztem.<br />
- Nem tudom, mond meg te!<br />
- Jack, hogy hagyhattál ott?<br />
- Megérdemelted! Máskor nem fogsz nyávogni! Elegem van a női hisztiből. Mindig csak a nyafogás.<br />
- Akkora egy idióta vagy! - mondtam neki. Megvonta a vállát és tovább mosolygott.<br />
- Szivi, ez tény! - mosolygott még szemtelenebbül.<br />
- Hagyd már abba a mosolygást! - kiabáltam rá. Egy röpke pillanatra abbahagyta, de megint elkezdte elölről.<br />
- Nyugodj már meg! Mi a bajod? Hogy ott hagytalak? Bocsánat kérést akarsz? Mert azt nem kapsz! Nem lett semmi bajod, úgyhogy felejtsük el az egészet!<br />
- Nem lett semmi bajom? - emeltem fel a szemöldököm - Megtámagtak, te idióta! - ordítottam le a fejét! - Igen, miattad! Megtámadtak, mert otthagytál! Remélem most már boldog vagy! - megpofoztam, majd becsaptam magam mögött az ajtót.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-9766313084448713612013-07-24T02:50:00.000-07:002013-07-24T03:06:29.715-07:004.fejezet-Rohadj meg Jack Mee!<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Sziasztok! </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Itt vagyok a kövi résszel. Egy kis feszültség és a többi... Kommentek jöhetnek... nem fogok ám megbántódni :DD Jó olvasást </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Puszi: JenniKehh</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s2.favim.com/orig/34/-bitch-fuck-fuck-you-fuck-you-all-Favim.com-276582.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="*-*, bitch, fuck, fuck you, fuck you all" border="0" height="640" src="http://s2.favim.com/orig/34/-bitch-fuck-fuck-you-fuck-you-all-Favim.com-276582.jpg" width="505" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Az a
három nap hamar el telt, a munkát amit Dean barátnőjének köszönhetek,
megkaptam, azt hiszem kezd alakulni az itteni életem. Ma be kell mennem a
portfólió miatt az OMG modellügynökséghez háromkor, ezért ki kellett kérnem a
munkahelyemen ezt a délutánt. Most éppen a szekrényem előtt állok, teljesen
tanácstalanul, és keresem a megfelelő ruhát. Hosszas keresgélés után megtalálom
a tökéletest.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-dMBCRFAYsNg/Ue-icJkc8LI/AAAAAAAABZA/pSVtLpUiTSA/s1600/szoknya%C3%B6ssze%C3%A1ll.magas!+(21).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="224" src="http://3.bp.blogspot.com/-dMBCRFAYsNg/Ue-icJkc8LI/AAAAAAAABZA/pSVtLpUiTSA/s320/szoknya%C3%B6ssze%C3%A1ll.magas!+(21).jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Ezek
után rohantam , hiszen a ruhaválasztás kicsit elhúzódott. Fogtam egy taxit, és
miután oda érve kifizettem, futó lépésben be értem az elő térbe. Kicsit lihegve
értem be, de itt vagyok. Oda mentem a pulthoz, ahol egy középkorú nő köszönt vissza
rám. Elegáns fehér blézert viselt, az aljat nem láttam hiszen a pult mögött
volt. Haja gyengéd vörös, amit egy kisebb hajtűvel fogott közre hátul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-Jó
napot. – köszönt, mosolygósan, és minden figyelmét rám irányította. – Miben
segíthetek? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Egy
portfólióra kaptam időpontot, úgy…- mondtam habozva és telefonomat kikapva a
táskámból megnéztem az időt. - Mostra – nevettem fel egy kicsit. Elmosolyodott,
és az előtte való gépen kezdett kutatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Igen…maga Talia Jones?- kérdezte, a megerősítésemre várva. Aprót bólintottam,
mire ő vissza nézett a monitorra, és valamit sürgősen kereset. – Menjen fel a
harmadik emeletre, ott végig a folyosón…forduljon balra, és egyből az első ajtó
lesz az. – mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Köszönöm. – mondtam, majd követve az utasításait, egy szobában kötöttem ki,
ahol kétségtelenül profi fotósok ügyködnek.
Most éppen egy hosszú szőke hajú lányt fotóznak, nincsenek sokan akik a
sorukra várnak, gondolom próbálják elrendezni, hogy még se kelljen sokat várni.
Nekem is csak 10 percig kellett… aztán már szólítottak is, én mosolyogva álltam
meg az előttem lévő kamera elé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Jó…akkor kezdjük… csak mosolyogj és nézz a kamerába. – mondta<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">~*~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">A képek
gyorsan elkészültek, azt mondták, hogy ki küldik postán, így meg adtam nekik a
hotel címét ahol most épp vagyok, és egy ideig még leszek szerintem. Éppen
indultam ki a szobából, mikor egy elegánsan öltözött a korához képest jól
kinéző nőbe botlottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-Elnézést…-
szabadkoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Semmi
gond…tudod láttalak a fotózáson, szinte a kamera elé születtél…nincs kedved
kipróbálni magad a cégnél, mint modell? – mondta és elmosolyodott, én csak tátott szájjal néztem az ajánlat
miatt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Komolyan? Még szép , hogy igen…- nevettem fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<h3>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="font-size: large;">~*~</span></span></h3>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Ennél
jobb már nem lehet, ilyen szerencsés ember mint én nincs a világon, csak ide
jövök ebbe a gyönyörű városba, és már is az ölembe hullik a lehetőség. Tehát a
karrierem viszonylag gyorsan beindult, még magam sem értem, hogyan. Most éppen
modellként dolgozom az ügynökségnél, és ami még jobb még a kávézóban sem
kellett felmondanom. Ha anyáék ezt most látnák elképednének, hogy egyedül is
tudom irányítani az életem, diploma nélkül. Most is épp egy fotózásról jövök,
és néhány képem már meg is van <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-tRF07QurYY0/Ue-iyndewLI/AAAAAAAABZI/XFhzvh0U6ZQ/s1600/Phoebe-Tonkin-Photoshoots-phoebe-tonkin-25652843-500-500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-tRF07QurYY0/Ue-iyndewLI/AAAAAAAABZI/XFhzvh0U6ZQ/s320/Phoebe-Tonkin-Photoshoots-phoebe-tonkin-25652843-500-500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Imádom a
munkám, azt hiszem ez a legjobb ami valaha is történt velem. Kifelé menet az
öltözőből, belebotlottam az igazgatóba, szó szerint, hiszen miközben a
táskámban kutattam egyáltalán nem figyeltem kinek vagy minek megyek neki.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-O…elnézést…-
mondtam mosolyogva. Ő az ügynökség igazgatója, az a nő aki „felfedezett” mikor
a portfólióm készült. Viszont nem egyedül sétálgatott ott, volt mellette valaki
egy magas izmos jóképű fiú, aki csábos mosollyal nézett engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Semmi
gond…- mondta az igazgató, akit egyébként Nathasának hívnak. Már másodjára
mentem neki.- Oh…ha már itt vagy bemutatom a fiam…Jack ő itt Talia Jones, Talia
ő itt Jack Mee. – mondta, a fiúra mosolyogtam, és nyújtottam a kezemet, hogy
kezet fogjak vele, de e helyett kezet csókolt, mint az őskorban. Azt hiszem azt
várta, hogy elolvadva figyelek rá, de csak össze húzott szemöldökkel néztem,
aminek nem nagyon örült. – Ne haragudj Talia, Jack csak szereti lenyűgözni a
lányokat, mondhatom, hogy egy kaszanova…- mondta játékosan Nathasa, mire
felnevettem, Jack pedig csúnyán nézett az anyjára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Örültem Jack, de nekem most mennem kell, mert elfogok késni…- mondtam, hiszen
éppen a másik munkahelyemre tartottam. – További jó napot Mrs.Mee. – mondtam,
hivatalosan. Mindig is gondban voltam a nevekkel, amit nem tudok mire vélni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Ugyan,
hívj csak Nathasának… tegeződjünk..- mosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Rendben Nathasa. – nevettem fel a mondat furcsaságán, hiszen elég nehéz volt
így köszönni, egy nálad idősebb nőnek. – Sziasztok. – mondtam immáron
tegeződésben. Majd kikerülve őket rohantam taxit fogni. Csak, hogy egy taxi sem
volt hajlandó meg állni, és ami meg állt, azt is elhappolták előlem. Ekkor egy
fekete elég drága autó állt meg előttem, és le húzta az ablakot, Jack ült az
autóban, és rám villantotta 50 wattos fogsorát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Szia…ha akarod elviszlek. – mondta kedvesen. Furcsálltam, hogy az igazgató fia
vigyen haza, de nem tudtam mást tenni, bele mentem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Elfogadom az ajánlatot. – mondtam és egy mosoly után behuppantam mellé az anyós
ülésre. Jack meg várta amíg bekötöm magam, majd egyszer csak elindult. - Muszáj
ilyen gyorsan menned? – kérdeztem, félve attól, hogy egy hirtelen fék után
kiesünk az ablakon. Ugyan is, már rég átléptük a sebesség határt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Nők…-
dünnyögte az orra alatt, mire én furcsán néztem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Mi a
bajod a nőkkel? – kérdeztem játékosan felháborodva, miközben megkönnyebbülten
vettem észre, hogy lassít a tempón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Nekem
semmi… - mondta védekező hang nemben. Az út közben önkénytelenül vettem észre,
hogy Jack sokszor nem az utat nézi, inkább engem tanulmányoz. Aztán azt is
észre vettem, hogy egyáltalán nem haza felé visz, és rá jöttem, hogy azt sem
tudja, merre lakom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Öhm… nem
erre lakom, egy szállodában szálltam meg, Cecil Hotel Los Angeles. – mondtam a
szálloda címét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Ja
igen… elfelejtettem mondani, hogy van még egy kis elintézni valóm. – mondta
egyszerűen. Mire én csak egy cseppet húztam fel magam. Ez komoly? Most közli
velem, hogy neki másfele van dolga… és velem mi lesz? Nekem oda kell érnem a
kávézóba</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Jack…
nem tudtad volna előbb mondani? Nekem ma még dolgom van…- mondtam idegesen,
próbáltam nem kiabálni, de nem ment. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Jól
van már… nem tudtam, hogy ilyen fontos. – mondta mentegetőzve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Mondtam, hogy sietek…- mondtam ingerült hangon, és duzzogva ültem végig a
további utat. Ami teljes csendben telt el. Ő nem szólt hozzám, én nem szóltam
hozzá. Fel kellett hívnom Clariet , hogy nem tudok ma bemenni, de szerencsére
normálisan fogadta a történteket, miután elmagyaráztam a helyzetet. Néhány perc
múlva észrevettem, hogy körülöttünk nincs egy ház sem, csak egy nagy tisztás,
és az út. Még is hova hozott ez az őrült? Nem kellett volna beszállnom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Jó… és
most hol vagyunk? – kérdeztem rá nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Az-az
igazság, hogy nem tudom, mondta, és egyik kezével megvakarta a tarkóját</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Eltévedtél ember? – kérdeztem vissza fojtva az egyre inkább dühösebb
természetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Hé…
próbálok kiutat találni oké? – emelte fel ő is a hangját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Oké…
akkor talán fordulj vissza. – mondtam, még mindig ingerülten. Ekkor ő leparkolt
az útszélén, és a telefonján kezdett matatni. – most meg mit csinálsz? –
kérdeztem flegmán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Talán
kiutat keresek? – nézett rám ugyan olyan flegmán. – Egyéb ként ha segíteni
akarsz, vedd le a trikód… - mondta perverz vigyorral rám nézve. Jól hallottam?
Ezt most tényleg mondta? Elképedt arccal néztem rá, amin ő jól szórakozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">-
Mekkora egy bunkó vagy…- mondtam, csúnyán nézve rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Nyugi
nem vagyok kíváncsi rá, ha ennyire nem akarod le venni, akkor nem lehet szép
látvány. –nevetett fel. Hogy jön ahhoz, hogy ilyeneket mondjon? Komolyan
megfontoltam, hogy felpofozom… de még is csak a főnök fiáról van szó. De
egyébként is, kinek jutna eszébe, hogy egy teljesen idegen lánnyal ilyen közvetlenül,
pofátlan módon beszéljen?- Egyéb ként mind ketten tudjuk, miért jöttél velem… -
mondta, és huncut mosollyal kezdett közeledni hozzám. Ez meg mit akar? Azt
hiszi le akarok feküdni vele? Itt? Minek
néz ez engem… ? Egy könnyed mozdulattal löktem el magamtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Az
agyad sem lehet szép látvány, tekintve, hogy a helyén egy fekete lyuk tátong. –
mondtam, visszavágás képen. Mire ő meglepődött arccal figyelt tovább, míg én
gondolatban megveregettem a saját vállam. Visszaestem az ülésbe, és türelmesen
figyeltem előre, de már kezdtem unni a dolgot, így a mellettem ülő fiú
telefonjára néztem. Azért, hogy megtudjam, mit is csinál ilyen sokáig, mikor is
meg láttam… éppen chatel valakivel, nem is kellett több. – Te most komolyan
elkezdtél chatelni? – kérdeztem dühösen… de kit álltatok? Ordítva… Mire ő megugrott, a hirtelen hang hullámok
hatására. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Ne
kiabálj már, olyan vagy mint valami út széli… ők szoktak így kiabálni…- mondta
dühösen. Szemem szikrákat szórt. Komolyan ezt mondta? Meg akartam szólalni,
valamivel visszavágni… de nem ment. Csak a cselekedetek maradtak nekem, míg ő
visszameredt a telefonjára, én kiszálltam, a kocsiból, erősen becsapva a kocsi
ajtaját. Felkaptam egy követ, és teljes erőmből a kocsinak vágtam… nem is
gondolkodtam, hiszen az idegesség ellepte az agyam. Létezik egyáltalán ilyen?
Jack letablózva meredt rám a kocsiból. Majd észhez tért és rá jött mit
tettem,amit egyéb ként egyáltalán nem bántam meg. Össze fonott kézzel néztem
ahogy kicsapja a kocsija ajtaját, és a kocsi másik oldaláról kezd el kiabálni
velem. – Normális vagy? Mi az nem vetted be a gyógyszered? – kiabált velem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Bocs,
de nem vagyok hozzá szokva, hogy kurva ként kezelnek…- kiabáltam visszamagyarázat
képen. A legtöbb lány ezt csinálta volna, nem biztos, hogy ezen a módon, de kiállt
volna az igazáért! Szeme szikrákat szórt. Ennek talán az egyik oka, az, hogy
eddig senki nem szegült szembe vele… Be szállt a most már betört ablakú
kocsijába, és azt várta , hogy én is beszálljak. Nekem viszont eszem ágában sem
volt vissza szállni a kocsiba… Ugyan olyan ingerülten indultam el visszafelé,
sétálva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Még te
vagy felháborodva?- hallottam a hangját hátam mögül. Persze nem gondoltam,
komolyan, hogy sétálva, fogok haza menni. De meg kellett, mutatnom, hogy velem
senki se szórakozhat! Hallottam, hogy beindítsa a kocsit, és megfordul vele,
majd ide jön hozzám. és lassan követ vele, miközben lehúzza az ablakát. –
Remélem tisztában vagy vele, hogy ez egy vagyonba fog kerülni…- mondta. – Az
utolsó esélyed, hogy beszállj, különben itt maradsz. – mondta parancsolóan. Nem
akartam beszállni, viszont kinéztem belőle, hogy itt hagy, így inkább meg vártam
amíg le áll a kocsival, hogy beszállhassak. Éppen nyúltam a kilincsért, amikor
a kocsival arrébb tolatott. Az ablakon kihajolt, és hátra nézett hozzám, mivel
most hátra akartam be ülni. Jót szórakozott, azon, hogy meg szívatott. – Ezt
nem hagyhattam ki… szállj be. – nevetett. – oda mentem, és újra a kocsi kilincséért
nyúltam, amikor is, a kocsi megint arrébb tolatott. Jack pedig önfeledten
nevetett rajtam. Összefont karral néztem rá, a lehető leg csúnyábban. – Jól van,
jól van, többet nem csinálom. – mondta védekezően, és úgy tűnt komolyan
gondolja. De nem… amint újra a kormányért nyúltam megint arrébb tolatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Ezt
nem hiszem el!- kiabáltam , és önfejűen kezdtem menni előre, újra bedobtam az „egyedül majd haza sétálok”
kártyát. Már rég elhagytam a kocsit…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Jaj ne
már Talia!- mondta, és újra követett a kocsival. – Szállj már be! – mondta mellém
érve. De én nem voltam hajlandó egy szót
sem válltani vele. Azt akartam, hogy könyörögjön… vagy legalább bocsánatot
kérjen…- Oké… te akartad! – mondta, és egyszer csak begyorsított… elhajtott.
Addig, addig húztam a húrt, míg el nem szakadt. Most komolyan elhajtott, és már
csak a távolodó kocsit vettem észre. Elképedt arccal néztem ahogy elhajt… és
reméltem, még hallja a következő néhány szavamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Rohadj
meg Jack Mee!- Ordítottam torkom szakadtából… és remélve, hogy nem csak hall, hanem lát... Megillettem őt a mind két kezemen megtalálható, középső ujjammal. <o:p></o:p></span></div>
Anonymousnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-29219396900256673712013-07-08T14:20:00.001-07:002013-07-09T05:15:17.746-07:003. fejezet - Az első csalódásSziasztok!<br />
Itt az általam írt első fejezet. Tudom, hogy egy kisebb késéssel raktam fel, de elég hosszúra sikeredett ez a rész. Remélem ez megfelel kárpótlásnak. :)<br />
Nem is jártatom tovább a szám, csak annyit szeretnék még mondani, hogy<br />
néhány visszajelzésnek örülnék. :)<br />
Jó olvasást! :D<br />
Puszi, Nono <br />
<br />
Másnap reggel kipihenten ébredtem és amíg az ágyamban fekve vártam a megrendelt reggelire végiggondoltam, hogy mihez is akarok kezdeni itt LA-ben. <br />
Mivel az alapelgondolásom az volt, hogy modellként szeretnék dolgozni és már kiskoromban is áhítattal néztem a modellekre, az ölembe vettem a laptopomat és elkezdtem böngészni a kaliforniai modellügynökségek listáját. <br />
Több szimpatikusat is találtam, de végül is az OMG Modellügynökség mellett döntöttem, mert itt egy remek ajánlatba botlottam. Néhány száz dollárért elkészítetthetem a portfóliómat, amit elküldenek különböző cégekhez és újságokhoz. Ha pedig 3 hónapon belül "nyereséges leszek" számukra, akkor visszafizetik a befizetett 250 dollárt, természetesen a fizetés mellett. Az utazás után 470 dollárom maradt, plusz valamennyi apró.A család rendesen ellátott pénzzel a sikeres érettségim alkalmából. Csináltam egy gyors költségvetést és rájöttem, hogy ez semmiképp sem lesz elég addig amíg beindul a karrierem . Abba pedig bele sem mertem gondolni, hogy nem leszek jó modell és nem lesz munkám.<br />
Úgy döntöttem, hogy szerzek egy állást egy boltban, vagy egy kávézóban, vagy valahol. Csak azt sem tudtam, hogy ennek hogyan álljak neki. Aztán beugrott Dean. Ő itt lakik biztosan tud nekem segíteni. Ahogy ezt végiggondoltam, meg is érkezett a reggelim.<br />
Miközben befaltam a gyümölcssalátát végig Deanre gondoltam, izmos karjaira,a kedves mosolyára és elbűvölő természetére. Mire feleszméltem már majdnem tizenegy óra volt. Gyorsan kipattantam az ágyból és megkerestem a táskámban a fecnit amire Dean a számát írta. Tudom, hogy megígérte, hogy délután hív, de minél hamarabb kezdek el munkát keresni, annál hamarabb lesz sikerem és annál hamarabb hallhatom a hangját.<br />
Gyorsan beütöttem a telefonba a számot, majd vártam, hogy Dean felvegye. A második csöngés után meg is hallottam a hangját és a szívem a torkomban kezdett dobogni.<br />
-Halló! Halló! Ki az? - hallottam a telefonban, ekkor magamhoz tértem, vettem egy mély levegőt és beleszóltam.<br />
-Szia Dean, itt Talia. - fogalmam sem volt, hogy emlékszik-e rám, már épp kezdtem volna ecsetelni, hogy "tudod az a béna csaj aki tegnap leöntött téged kávéval", amikor hallottam, hogy belenevet a telefonba és örömteli hanggal köszön.<br />
-Szia Talia! Örülök, hogy hívtál, de megígértem, hogy később hívlak, ezért nem számítottam a hívásodra. - magyarázkodott. <br />
Basszus, ezt elszúrtam, gondoltam magamban mérgesen, biztos zavarom...<br />
-Jajj, ne haragudj, hogy zavarlak, csak kérdezni akartam valami, de akkor majd később visszahívlak. Szia. - mentegetőztem és már éppen kinyomtam volna a telefont, amikor megszólalt:<br />
-Ne hülyéskedj, dehogy zavarsz, mondd nyugodtan.<br />
-Hát oké, köszi. De biztos nem zavarok? - kérdeztem még minig aggódva.<br />
-Nem, tuti, csak nyögd már ki hogy mit akarsz, mert elunom az életemet.<br />
-Rendben. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem tudsz-e valami állást számomra például egy kávézóban vagy valami ilyesmi helyen, mert szükségem lenne pénzre, de egyáltalán nem ismerem a várost és rajtad kívül mindenki idegen itt számomra és gondoltam te talán tudnál segíteni - motyogtam a telefonba.<br />
-Szerencséd van éppenséggel a barátnőm a Café Pinot-ban dolgozik, ahol ha jól tudom éppen pincérnőt keresnek. Éppenséggel megkérdezhetem Claire-t, ha gondolod...<br />
Hogy miii??? Barátnője van??? Ne mááár!!! Tisztára leblokkoltam. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor hallottam, hogy Dean ordibál a fülembe.<br />
-Talia! Talia! Taliaaaa! Ott vagy még??<br />
-Ööö, persze, itt vagyok, ne haragudj. Mit is mondtál? - kérdeztem hebegve.<br />
-Csak azt, hogy megkérdezhetem Claire-t az állásról, ha gondolod.<br />
-Köszönöm Dean, az remek lenne. - mondtam hálásan.<br />
-Oké, akkor tíz perc múlva visszahívlak. Szia.<br />
-Szia. - motyogtam és az ágyra dobtam a telefont. <br />
Amint a készülék a párnán landolt, sarkon fordultam és elindultam a fürdőszoba felé. Ott gyorsan megnyitottam a csapot és amíg a víz meleg lett ledobtam a ruháimat és feltűztem a hajamat. Majd beléptem a forró víz alá és addig álltam ott, amíg a bőröm már rákvörössé vált. Közben pedig végig magamat ostoroztam, hogy hogy lehettem ilyen ostoba. Hogy is képzelhettem, hogy egy olyan pasinak mint Dean nincs barátnője.<br />
Miközben szárazra dörgöltem magam az egyik szállodai törölközővel, elhatároztam, hogy túlteszem magam ezen az egész ügyön és az, hogy már a második napon hatalmas csalódás ért, nem fogja elvenni a kedvemet az önálló életemtől.<br />
A telefonom éppen akkor csörrent meg amikor kiléptem a fürdőből, gyorsan odaszaladtam, felkaptam és belehallóztam, jó híreket remélve.<br />
Ezúttal nem kellett csalódnom, Dean azt mondta, hogy Claire beszélt a főnökével és behívnak állásinterjúra. Megadta a számomat Claire-nek, aki majd sms-ben elküldi az időpontot és a címet.<br />
Miután ez megvolt, úgy döntöttem, hogy máris elmegyek az ügynökséghez, hogy minél hamarabb elkészülhessen a portfólióm. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit vegyek fel. Miután legalább ötször áttúrtam a szekrényeket, kiválasztottam egy szolid nyári ruhát és hozzá felvettem kedvenc magassarkú szandálomat és egy piros kis táskát. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dsksBo6A8NGMQB21NIVAvqzt1o3s4s5Upt2PHFUMwtmVuwWH_NxtpwKlniAByg_q_6uEGugKxas3_Ya0QNq9wM0kD6poNaVob7uiQr3EPBoCZq4wTvOky3aHlIXuRuqJkIz_6aLqZS0/s1600/talia+oltoeke.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dsksBo6A8NGMQB21NIVAvqzt1o3s4s5Upt2PHFUMwtmVuwWH_NxtpwKlniAByg_q_6uEGugKxas3_Ya0QNq9wM0kD6poNaVob7uiQr3EPBoCZq4wTvOky3aHlIXuRuqJkIz_6aLqZS0/s320/talia+oltoeke.jpg" width="320" /></a></div>
Mielőtt kiléptem az utcára feltettem egy szolid sminket és magamhoz vettem a portfólió elkészítéséhez szükséges összeget.<br />
Ahogy kiléptem a szállodából megcsapott a hőség, így felülírtam eredeti elhatározásomat és mégsem gyalogoltam, hanem leintettem egy taxit. Már félúton járhattunk, amikor pittyegett a telefonom, jelezve, hogy sms-t kaptam, a szám ismeretlen volt, tehát sejtettem, hogy Claire az. Az sms-ből megtudtam, hogy másnap délután kettőkor várnak a Café Pinot-ban.<br />
Gyorsan bepötyögtem egy köszönömöt, majd mire végeztem a taxi meg is állt az OMG Modellügynökség épülete előtt.<br />
Miután kifizettem a sofőrt, kipattantam a kocsiból és felszaladtam az ajtóig vezető néhány lépcsőfokon. <br />
Ahogy beléptem a légkondicionált előtérbe, azonnal a recepció felé vettem, az irány, ahol eligazítást kértem. Kiderült, hogy nem is kell máshová mennem, mert itt rögtön kaptam egy időpontot három nappal későbbre.<br />
Megköszöntem, majd kimentem az épületből. Odakint úgy döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit a városban és megnézem a látnivalókat amíg még van időm.<br />
<br />
<br />
<br />Noihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-42417327384326509282013-06-26T00:22:00.000-07:002013-06-26T00:22:19.241-07:002.fejezet KaliforniaSziasztok!<br />
Mini Dodó vagyok! Meghoztam az általam írt első részt!<br />
Remélem tetszeni fog mindenkinek! És kapunk pár komit, mint az előző részhez!<br />
Kellemes olvasást!<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Arra ébredtem fel, hogy egy középkorú utaskísérő rázogatja a
vállam. Barna haja kontyba tűzve, s rajta az egyenruha.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyem! Nemsoká leszállunk! – mondta és elrohant,
visszaülni az eredeti helyére, mert a gép nemsoká elkezdi a felszállást.</div>
<div class="MsoNormal">
Álmosan pillantottam ki az ablakon. Kalifornia körvonalai
már látszódtak a felhők közül.</div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan összepakoltam az ülésen elterülő dolgaimat a
táskámba és bekapcsoltam a biztonsági övet, pont akkor mikor a kis hang
megszólalt: Tisztelt utasaink! Hamarosan elkezdjük a leszállást, kérjük
csatolják be a biztonsági öveiket.</div>
<div class="MsoNormal">
A gép leszállt. Mi, utasok is készültünk elhagyni a gépet.
Egy középidős férfi állt a lépcső alján. Minden leszállót köszöntött
Kaliforniában. </div>
<div class="MsoNormal">
Fogtam a cuccaimat és learaszoltam a fehér lépcsőn.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszöntjük Kaliforniában! – s széles mosolyt villantott
rám. Én visszamosolyogtam, majd bementem a repülőtér fedett várakozójába. </div>
<div class="MsoNormal">
Miután átestem mindenféle biztonsági vizsgálaton, örömmel
léptem ki a nagy épületből.</div>
<div class="MsoNormal">
Leintettem egy taxit, s miután a bőröndöket elhelyeztük a
csomagtartóba, behuppantam a kopott ülésre. </div>
<div class="MsoNormal">
Mondtam neki, hogy a Cecil Hotel Los Angelesbe vigyen. Ugyan
nem egy luxus szálló, de nekem a lényeg az, hogy legyen egy ágy amin aludhatok
este.</div>
<div class="MsoNormal">
Ügyetlenül forgattam a prospektust a kezembe. E okos
szórólap, tele van hotelekkel, látnivalókkal, és iszonyat jó kávézókkal.</div>
<div class="MsoNormal">
A sárga autó megállt egy gyönyörű kinézetű hotel előtt. A
külső kinézete miatt meg nem mondtam volna, hogy csak két csillagos. Bár tudom,
hogy nem csak a kinézet határozza meg a csillagok számát, hanem a nyújtott
szolgáltatások, a luxus, az étel.</div>
<div class="MsoNormal">
A sofőr kivette a csomagtartóból a csomagjaimat én pedig
elindultam be a hatalmas épületbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Belülről krémszínű falak, fejmagasságtól csempézett. 4 apró
szék egy asztal körül, mindegyik egymástól két méterre. A recepciós pult barna
színbe bújt. </div>
<div class="MsoNormal">
Odamentem a pulthoz, ahol senki nem állt. Fogalmam sem volt,
hogy hol van mindenki ezért megnyomtam a kis csengőt a pulton. Hátha jön valaki…Egy
londiner jött elő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot kisasszony! – köszöntött és beállt a pult mögé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot! Szeretnék bejelentkezni! – mosolyogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben hölgyem, azonnal hívom a recepcióst – s otthagyott
egyedül.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy középkorú bubi frizurás nő jött elő, mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudjon a késésem miatt! Egy vendégnek szüksége volt
rám – nézett rám, majd elkezdte a számítógépet pötyögtetni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval akkor beszeretne jelentkezni…Meddig kívánja nálunk
tölteni a vakációját?</div>
<div class="MsoNormal">
- Öhmm…nem tudom! – mondtam és zavarban voltam. Igazából fogalmam
sincs, hogy meddig maradok itt, mert szeretnék egy olyan hotelbe menni, ahol
van úszómedence, meg egyéb szolgáltatások…Hiszen leérettségiztem, ezt
kiérdemlem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, akkor majd távozásnál fizet! Öné az 502- es
szoba! Joel! Gyere segíts a hölgynek felvinni a csomagjait! – a londiner
rettentő gyorsasággal ott termett, felrakta a bőröndjeimet egy kocsira és
kezébe vette a kulcsot. Elindult a lift felé, majd mikor mindketten
beszálltunk, megnyomta a 8-as gombot. A lift hamar felért a kívánt emeletre és
a fiú a szoba felé vette az irányt. Óvatosan belecsúsztatta a kulcslyukba a
kívánt tárgyat és intett, hogy menjek be a szobába. ahogy bementem egy kisebb
nappaliba értem, onnan pedig három ajtó nyílott.</div>
<div class="MsoNormal">
A londiner óvatosan lehelyezte a csomagokat a kocsiról és
kinyitotta mindegyik ajtót.</div>
<div class="MsoNormal">
Az egyik az erkélyre, a másik a szobákba, harmadik egy
kisebb konyhába vezetett, lerakta a kulcsot az asztalra és elhagyta a szobát. Bementem
a hálószobába, ahol egy nagy franciaágy volt, gondosan letakarva virágok ezreit
bemutató takaróval. Rajta fehér párnák. Az ágy mellett két gardrób. Az ággyal
szembe egy tévé; s az ágy mellett két éjjeliszekrény. Visszamentem a nappaliba
és kiléptem az erkélyre. Gyönyörű kilátás nyílt a városra és a tengerpartra. Gyorsan
el is határoztam, hogy kicsomagolás után egyből meglátogatom a partot. A szobába
beráncigáltam a nagy bőröndöket és elkezdtem a vállfákra pakolni. Mikor végeztem
velük, a kiüresedett bőröndöket alulra lefektettem, és előszedtem a fürdőruhám.
Csinos kis darab, egyszerű pánt nélküli rózsaszín virágos. Felvettem rá egy
farmerrövidnadrágot és egy fehér inget. A kistáskámba mindent belepakoltam ami
szükséges lehet: naptej, újság,telefon, fésű, napszemüveg, innivaló, pénztárca,
törölköző. Sietősen hagytam el a szobát és a kulcsot a portán leadtam. Taxit fogtam,
akit a tenger felé irányítottam.</div>
<div class="MsoNormal">
Az utazás közbe eszembe jutottak a szüleim. Hogy most már
nagyon utálnak és haragudnak rám. Nem értem rá ezen tűnődni, mert az autó
megállt a bejáratnál. Kifizettem, majd igyekeztem a bejáratot elhagyni. Béreltem
egy napozóágyat, amit segítőkészen utánam hoztak. Nem azért, mert elvagyok
kényeztetve vagy valami, de ha neki ez a dolga…</div>
<div class="MsoNormal">
Miután ideális helyet találtam, leöltöztem fürdőruhára. A cuccomat
a napozóágy alsó részébe rejtettem, hogy el ne vigyék. Nem azt mondom, hogy a
Kaliforniai emberek szánt szándékkal viszik el mások dolgait, de soha nem lehet
tudni, hogy ki jön erre, és megtetszik neki a csomagom. Elindultam befele a
vízbe.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kellemesen meleg volt, a
napsugarainak köszönhetően. </div>
<div class="MsoNormal">
Mikor kiélveztem, hogy tengerbe ezerszer jobb úszni, mint
egy klóros medencébe, kiúsztam a partra. </div>
<div class="MsoNormal">
Leterítettem a törölközőmet a napozóágyra és ráfeküdtem,
hagytam, hogy a nap melege csiklandozza a bőröm, míg én a barna hajzuhatagomat
fésültem. Az idő délután négy körül járhatott, mikor elegem volt a napsütésből,
felvettem a fehér inget és a telefonomat nyomkodva mentem kávét venni. A kávé
már eléggé kihűlt, mikor visszafelé lépkedtem a táskámhoz, még mindig a
mobilomat nyomkodva. A szüleimtől 102 nem fogadott hívás volt, és egy csomó
üzenet. Mint, például: „ Hol vagy?”; „ Azonnal hívj fel!!!!”. Nem törődve töröltem
ki az összeset. Még csak az hiányzott, hogy elgyengüljek és hazafelé vegyem az
utat.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem! Ha már idáig eljöttem, nem megyek vissza, arra a rossz
előkészítőre. </div>
<div class="MsoNormal">
Addig nyomkodtam a telefonomat még véletlenül neki nem
mentem valakinek. A kévés pohár tartalma mind a pólóján landolt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ahh…izé….sajnálom! Várj leszedem, valahogy! – mondtam idegesen
és a napszemüveget a fejemre toltam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh hagyjad! Majd kijön!</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, nem én kiszedem, csak hagyd! – s tovább törölgettem a
pólóját!</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, ez csak egy póló! Hagyjad már!</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nagyon sajnálom! – mondtam és őszintén bántam, hogy
leöntöttem egy igen helyes srácot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell! – mondta mosolyogva. – Egyébként <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a nevem Dean.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az enyém Talia.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az hátralévő időt végigbeszéltük, és bementünk a városba.
Dean kapott egy új pólót, mert azért ő sem mutatkozhat kávéfoltos pólóba
Kaliforniában.</div>
<div class="MsoNormal">
Este visszakísért a hotelhez, majd megadta a telefonszámát
és megbeszéltük, hogy holnap felhív.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután felsétáltam a szobámig, mert gondolkodnom kellett,
meg a liftek mind foglaltak voltak.</div>
<div class="MsoNormal">
Szobába érve rendeltem magamnak egy kis ennivalót, majd
lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-44698888412648312442013-06-22T08:19:00.000-07:002013-06-22T08:20:07.203-07:00Nagyon-Nagyon fontos! A <b><span style="color: yellow;">google reader megfog szűnni</span></b>... ez annyit tesz, hogy <b><span style="color: yellow;">el tűnik majd minden blog, ahová fel iratkoztál, és a saját blogodban is el tűnnek a feliratkozók!</span></b><br />
Arra kérek mindenkit, hogy <span style="color: red; font-weight: bold;">regisztráljatok </span><b style="color: yellow;">ezen az oldalon: </b><a href="http://www.bloglovin.com/login" style="color: yellow; font-weight: bold;">Blog lovin</a><b style="color: yellow;"> </b><u><span style="color: white;">(én már</span></u> <u><span style="color: white;">megtettem)</span></u><b> </b>, hogy továbbra is megmaradjon a feliratkozók száma.<b> <span style="color: red;">Ha regisztráltatok</span></b><span style="color: red;">,</span> azt szeretném kérni, hogy <b><span style="color: red;">komentbe írjatok egy ilyet: <span style="font-size: large;">:)</span></span></b><br />
<b><br /></b><b><span style="font-size: x-large;">Ez számomra nagyon fontos lenne! Nagyon szépen köszönöm! *-*</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;"><br /></span></b><b><span style="font-size: large;">TÖBB INFORMÁCIÓ: <a href="http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html">Noricii's blogdesign blogján!</a></span></b>Anonymousnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-40772968910452630912013-06-20T04:54:00.000-07:002013-06-20T04:54:42.473-07:00Trailer videó!Kész vagyok a trailer videóval... egy kis kedv csináló! Tehát nézd végig ha már itt vagy :DD<br />
köszi puszi: I'm Jenny<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dz99Hl5XSsahQ2-FCOE-GtGZK1w0cdjt3tkbADwL-x3DKWQWiYdPdjgfQ9p4Gd1Zdp_23KMX3D35VfMbkWsCQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />Anonymousnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-83215697922007111732013-06-19T23:06:00.000-07:002013-06-19T23:06:51.699-07:001.fejezet: Egy új élet felé...<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Sziasztoooooooooooook! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Itt</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><b><span style="color: yellow; font-size: 13.5pt;">I'm Jenny</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: yellow;">,</span> szolgálatra jelentkezem ( vagy mi...) xdd Itt az első rész... engem ért az a megtiszteltetés, hogy meg írjam, ez azért is megtisztelő, mert igazából az első rész alapján ítélik majd meg a blogot... nem de?</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><b><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: yellow;">Remélem, hogy tetszik</span></span></b><span style="font-size: 13.5pt;">... azért el mondanám, hogy <b><span style="color: yellow;">most éppen</span></b></span><span style="color: yellow;"><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><b><span style="font-size: 13.5pt;">23:30 óra van</span></b></span><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: yellow;">.</span> Tehát nem nyugodtam addig amíg be nem fejeztem az első fejezetet. <span style="color: yellow;"> <b>Komizzatok</b>,</span></span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="color: yellow;"><b><span style="font-size: 13.5pt;">iratkozzatok</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: yellow;"><b>fel</b>, </span>de persze</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">csak akkor</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><b><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="color: yellow;">ha tetszik, és kíváncsiak vagytok a folytatásra. </span></span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: magenta; font-size: 13.5pt;">Puszi:</span></b><b><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;"> </span></b><b><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;">I'm Jenny</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: #38761d; font-size: 13.5pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<a href="http://s2.favim.com/orig/37/air-plane-art-beautiful-black-black-and-white-Favim.com-305193.jpg"><span style="color: blue; font-size: 13.5pt; text-decoration: none;"><v:shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><v:stroke joinstyle="miter"><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"><v:f eqn="sum @0 1 0"><v:f eqn="sum 0 0 @1"><v:f eqn="prod @2 1 2"><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"><v:f eqn="sum @0 0 1"><v:f eqn="prod @6 1 2"><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"><v:f eqn="sum @8 21600 0"><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:formulas><v:path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:path></v:stroke></v:shapetype><v:shape alt="air plane, art, beautiful, black, black and white" href="http://s2.favim.com/orig/37/air-plane-art-beautiful-black-black-and-white-Favim.com-305193.jpg" id="Kép_x0020_1" o:button="t" o:spid="_x0000_i1025" style="height: 202.5pt; visibility: visible; width: 300pt;" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:title="air plane, art, beautiful, black, black and white" src="file:///C:\DOCUME~1\RENDSZ~1\LOCALS~1\Temp\msohtmlclip1\01\clip_image001.jpg"></v:imagedata></v:shape></span></a><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s2.favim.com/orig/37/air-plane-art-beautiful-black-black-and-white-Favim.com-305193.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="air plane, art, beautiful, black, black and white" border="0" src="http://s2.favim.com/orig/37/air-plane-art-beautiful-black-black-and-white-Favim.com-305193.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom, kezemet magam elé fontam, és unottan vészeltem tovább a búcsúzó beszédet, és a búcsúzó verseket. Egy kisebb tömeg vett körbe minket, mint valami Coldplay koncerten, na de annyian még sem voltak. Néhányan sírtak örömükben, többek között anya is, és néhányan csak meredten bámulták a műsort.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ennek is vége van, végre leérettségiztem, furcsa volt, hogy most nem mi adunk műsort, az érettségiző osztályoknak, hiszen most mi vagyunk ezen a soron. Mi tagadás, a műsort tényleg nagyon szépen rendezték meg, ezért nem volt csoda, hogy egy cseppet bekönnyeztem. Az utolsó szavak hangzottak fel, és a tömeg csorda szerűen kezdte keresni a személyt akihez jött. Azt reméltem, hogy még lesz alkalmam elköszönni az osztálytársaimtól, de miközben kétségbe esve kerestem őket, rokonok ezrei jöttek oda hozzám, egy-egy csokor, vagy szál virággal. Csak tudnám, hogy miért jó ennyi virágot adni, néhány nap múlva úgy is csak meghervad, és nem tudok vele mit kezdeni, mint ki dobni. Miután már a második unoka tesóm is oda jött, hogy gratuláljon, letettem a tervről, mi szerint elköszönjek bárkitől is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nincs nagy családunk, se testvérem, se nagyszüleim, csak a szüleim vannak, és pár unoka tesó, és kifújt. Így az ünneplésnek sem terveztünk semmi</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> nagy eseményt, csak egy szimpla családi ebédet a szüleimmel, nem kellenek unoka tesók… Már kezdett fel oszlani a tömeg, és kezemben két csokor virággal, kerestem anyáékat. Meg is találtam őket, a sor legvégén, anya megölelt, és kezembe nyomott egy újabb csokor virágot. Apa is megölelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-Mehetünk kicsim?- kérdezte anya, mire bólintottam ezzel jelezve, hogy igen. Lábam már sajgott a magas sarkútól, még is erőt véve magamon, még utoljára ki léptem az iskola kapuin. Anya és apa, el vették az összes csokrot, még se nekem kelljen cipelnem, nem igaz? Furcsa dolgok ezek… néhány napja, még be voltam zsongva, és alig vártam ezt a napot, mapedig… nem akarom el hinni, hogy tényleg itt vagyok, és el megyek… Mindenki haza felé szálingózott, mi is a kocsink felé sétáltunk amikor egy hang kiabált utánam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Talia…- hallottam a hátam mögött, és reflexszerűen hátra kaptam a fejemet. Alisa rohant utánam, kezében a magas sarkújával. Ő az egyik legjobb barátnőm. Nevetve, még is kicsit könnyes szemmel közeledett, vagy is futott, és egy nagy lendülettel a nyakamba ugrott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- A kocsinál meg várunk. – mondta anya, nem néztem rá, de biztosan tudta, hogy helyeselek,csak nincs időm ezt kifejezni. A nyakamat szorító lányt vissza öleltem, olyan erősen ahogy csak tudtam. Egy csepp könny ki csordult a szemem sarkából… nem szeretek búcsúzkodni. Most biztos azt mondjátok, hogy ha akarunk, még találkozhatunk, ezzel csak egy gond van, ők el költöznek, nem is közel. Tehát nem, fogunk többé találkozni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Úgy fogsz hiányozni…- motyogta nyakamba. Hangja a sírástól remegett, utálom ha sírnak előttem, ettől nekem is sírnom kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Te is nekem…- mondtam, és meg indult a niagara, ami egészen eddig a szememben bujkált. Arcomat vállába temettem, ahogy ő is az enyémbe. Majd elváltunk, - Vigyázz magadra jó? – mondtam mosolyogva, és mind e közben sírva, ő csak szorgosan törölgette a szemét, ami egyre csak pirosodott. Platina szőke haját kissé megrázta a szellő, majd újra felnézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Oké… de te is. – nevettet fel. – Még egy utolsó ölelés? – kérdezte,. Mire elnevettem magam, nem tudtam, hogy lehet egyszerre sírni és nevetni, de most már meg is tapasztaltam. Előrébb léptem és szorsan magamhoz öleltem. Két percig biztosan öleltük egymást, de aztán elengedtem, és ő is engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Most már megyek. – mondta, és elmosolyodott. – Szia!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Szia…- köszöntem el én is. Alisa meg fordult, és a rokonsága felé igyekezett. Ideje volt nekem is menni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-Szóval… gondoltam ha már nem kerítünk nagy feneket ennek az érettségizős dolognak, legalább el mehetnénk valahová nyaralni…például Kaliforniába. Mit szóltok hozzá? – újságoltam a szüleimnek a nagy ötletemet az ebédlő asztalnál, anya ínycsiklandó étele elfogyasztása közben. Apa meg állt a rágásban, és anya is így tett, félve pillantottak össze. Ismerem őket annyira, hogy tudjam… ennek az ötletemnek, valamiért nem nagyon örülnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Drágám… nem akartuk most elmondani… de…- kezdte anya, és habozva fordult apa felé, aki le nyelte az utolsó falatokat, és le rakta az evő eszközöket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Mi az? – kérdeztem, ezzel sürgetve a dolgot…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Egyetemi előkészítőre mész… - mondta ki végül apa… ez komoly? Nyáron is tanuljak? Ép, hogy vége a az évnek, elegem van az iskolából, végre le tettem az érettségit, és van egy szakmám is, miért kéne egy diploma? Nem akarok polgármester lenni vagy mi…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jó vicc…- nevettem fel, poker arccal, remélve, hogy csak vicc az egész, de arcukból ítélve rá jöttem, hogy nem az…- Ez nem vicc ügye?!- kérdeztem, de ez nem is kérdés volt, inkább egy kijelentés. Válaszoltak volna, de közbe vágtam. – De, hogyan, amikor nem is jelentkeztem egy egyetemre se?!- kérdeztem, majd rá jöttem, hogy ez hülye kérdés volt, hisz a válasz egy értelmű.. győzködtek év közben, hogy jelentkezzek, de nem mentem bele, elvégre is az én életem, és én döntöm el , hogy mit akarok. Leesett a tantusz, ők beadták a jelentkezésemet. – Nem megyek!- mondtam kínosan nevetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- De mész és ezzel vitát le zárva… jövő héten indulsz. – mondta apa, úgy mint ha egy kis gyerek lennék. De ez nem így van… már felnőtt vagyok, nagyjából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mit képzelnek? Ők fogják megtervezni megcsinálni az egész életemet? Nem hiszik el, hogy képes vagyok egyedül irányítani a sorsom? Pedig kénytelenek lesznek el hinni. Mert, hogy nem megyek el az biztos!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Nem fogok el menni!- mondtam, és fel lökve a székemet, fel rohantam az emeletre. Dühös voltam, jobban mint bárki hinné. Miért nem lehet, hagyni, hogy csináljam amit akarok? Nem bíznának bennem vagy mi? Hiába vagyok már 21 éves… ők, még mindig úgy kezelnek mint egy 5 évest. A dühösségem sajnos a szobám ajtaja érezte meg. duzzogva estem be az ágyba, mi közben kezem, mellkasom elé fontam. Utálom, ha nem csinálhatom azt amit szeretnék, ez pedig a kikapcsolódás Kaliforniában…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">De várjunk csak… miért ne csinálhatnám? Hiszen felnőtt vagyok, azt csinálok amit akarok. Felpattantam az ágyról, onnan egyenesen a földre, így könnyebben kihúzva bőröndömet az ágyam alól, amit dühösen feldobtam az ágyamra. Szekrényem elé léptem, és ki szedtem minden nyári ruhámat… csak, hogy ehhez nem lesz elég egy bőrönd az biztos… Így elő vettem a másikat is. Sietősen pakoltam tele a bőröndömet, majd a fürdőbe siettem, onnan is ki vettem azokat amire szükségem lehet, gondolok itt fogkefére… és fésűre stb. </span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">amiket bele raktam a kis el húzós részre, és le raktam az ágy mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Persze nem csak erre kellene gondolnom… hanem, hogy például, hol fogok megszállni, vagy miből fogok megszállni. Így elő vettem a polcom legtetejéből a dugi pénzemet, és arra hutottam, hogy gazdálkodhatnák okosabban is. Nem volt elég a pénz, kénytelen voltam apáéktól „kölcsön” venni. Be settenkedtem a hálószobájukba, és halkan, be nyúltam a polcuk leg aljára, ahonnan kivettem éppen elég összeget. Nem szándékozom luxus körülmények között élni. Szívem a torkomban dobogott, hiszen bármikor bejöhetnek… falhoz lapulva mentem ki, majd vissza a szobámba. Ki fújtam a levegőt, majd a pénzt be tettem a neki megfelelő kis helyre, a pénztárcámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> De, hogy azért még se aggódjanak, és ne hívják a rendőröket meg ilyesmi. </span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Írok egy levelet. Az asztalomhoz léptem, és elő vettem az ehhez szükséges dolgokat. Gondolok itt a tollra, és a papírra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">„Anya és apa!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Elegem van, hogy sosem engeditek, hogy azt tegyek amit akarok, elvégre már nagykorú vagyok. És mivel nem hiszitek el, hogy egyedül is tudom élni az életemet, bebizonyítom. El megyek… és egyedül is meg élek a lábamon. Ne aggódjatok miattam, hiszen jó helyen leszek. Kölcsön vettem némi pénzt, remélem nem haragszotok meg miatta. Kérlek titeket, hogy fogadjátok el a tényt: már nem vagyok 5 éves. Szeretlek titeket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Puszi: Talia”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Hogy jó helyen leszek-e? Nem tudom, fogalmam sincs, de az biztos, hogy jobb lesz mint itt. Nem arról van szó, hogy nem szeretném őket, de felnőttem, meg kell érteniük, hogy nem maradok örökké velük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A tollat remegve raktam le a kezemből, ez az első eset, hogy ki állok magamért a szüleim előtt, még soha sem szálltam velük szembe, nem vagyok valami tini lázadó… de egyszer mindenki besokall. Tehát leejtettem a tollat az asztalra, nem is törődve azzal, ha esetleg a földre gurul. A papírt óvatosan félbe hajtottam. Ekkor ajtónyitódást hallottam, kétségbe esve fordultam meg, kezemet pedig hátam mögé rejtettem a papírommal együtt. Anya alakját láttam meg az ajtóban. Karba tett kézzel fordul felém, és közeledik. Egy perc töredékéig azt hittem lebuktam, már kezdtem fejemben megkreálni a külön fajta hazugságokat, amikkel kihúzhatnám magamat a bajból. De meglepődtem, mikor anya egy halvány melengető mosolyt küldött felém, én is így tettem, bár csak a megkönnyebbülés miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-Remélem tudod, hogy csak jót akarunk neked…- kezdte békítő mondatait. Szememet megforgattam, ez hosszabb lesz, mint a pápa prédikációja… muszáj volt valahogyan lerövidítenem, hiszen még sötétedés előtt el szeretnék indulni. Most körülbelül olyan két óra fele van, így nem kellene aggódnom, szimplán csak az miatt, hogy nehéz lesz észre vétlenül kijutni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Igen anya… ti mindig jót akartok nekem…- mondtam gúnyolódva. Mire ő cuppogott, egyet és szó nélkül megölelt. Szerintem tudja, hogy el akarok menni, és azért jött ide, hogy direkt meg essen rajta a szívem. Na jó, lehet, hogy csak paranoniás vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Fejemnél fogva húzott magához, én is visszaöleltem, bár nem tudom, hogyan jött ez a hirtelen kirohanása. Homlokomra nyomott egy puszit, majd végleg elvált tőlem. A papírra ami mind végig a kezemben volt, még csak rá sem kérdezett, így ezzel könnyű dolgom volt. Viszont mi előtt távozott volna, még visszafordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Miért vannak elől a bőröndjeid? – kérdezte szemöldökét összeráncolva. Az agyam idegesen keresett valami okot, ami remélhetőleg elhihető… kisebb habozás után ezt ki is mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> Öhm… kerestem egy karkötőt, és gondoltam ott is megnézem. – mondtam, igen most csak ennyire futotta, a csodálatos hazudó képességemből. Anya furcsállta a választ, és elidőzött ennek az értelmén is, ami igen csak az értelmesség legalját csapkodta. Mi van ha sejt valamit, és oda megy megnézni? Na jó, azért egy kicsit még is csak tudhatok hazudni… nem igaz? Elvégre nem tudna rá jönni… ha csak a szobám falai nem beszélnének, vagy éppen nincs egy kamera a szobámban…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jól van… - mondta végül. Mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Ő pedig ki ment a szobámból. Miután kilépett az ajtón, és remélhetőleg távol került onnan, fontolni kezdtem a szökési lehetőségeket. Egy kijárat volt ahol ki lehetne bárhogyan is jutni innen, a baj csak az volt, hogy ez egy atlétikai világ bajnoknak való feladat. Még is meg kell próbálnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ki nyitottam az ablakomat, és félve pillantottam le róla. A bőröndjeim talán még épen földet érnének, de én maximum a korházba érnék be. Így hát, döntöttem, ki dobom szegény bőröndjeimet, és én pedig inkább megpróbálok kijutni a földszintről. Elvégre ha rajta kapnának, akkor kevésbé lenne furcsa, hiszen nem két bőrönddel a kezemben indulnék a nagy világnak.</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mi előtt, még elindítottam volna az akciót, illedelmesen beágyaztam, és még utoljára rendet raktam körülöttem, mint ha abból a szándékból tenném, hogy így majd kevésbé haragszanak, bár ezt nem hinném.</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> A levelet jól láthatóan az ágyam közepére raktam, majd egy nagy levegő vétel után, megfogtam a bőröndömet, és kegyetlenül ledobtam az emeletről, nem csattant nagyot, hiszen puha részre érkezett, néhány virágra és fűre… De még sem zárom, ki azt a tényt, hogy bárhol is sérült volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Miután ez megvolt, kicsit sietősen haladtam a lépcsőn, persze ügyelve arra, hogy a szüleim, akik fogalmam sincs hol tartózkodnak éppen , ne vegyenek észre. Nem tudom miért siettem, talán minél előbb el akartam kerülni ebből a „lelki börtönből”. Vagy csak féltem, hogy a bőröndjeimet más találja meg helyettem. Bolha léptekkel haladtam a kijárati ajtó felé, ami a lépcsőtől egyből egyenesen található. A nappaliból halk nevetés szűrődött ki…remek, ezek szerint úgy kell át mennem a kijárati ajtóhoz, hogy az-az mellett lévő ajtónélküli részen, ahol a nappali tartózkodik, ne vegyenek észre… csak én lehetek ennyire szerencsétlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A falhoz lapultam, nem volt kedvem lebukni… és igazából kémeset sem akartam játszani, de hát nincs mit tenni. Észrevétlenül és lassan kukucskáltam be a nappaliba, ahol anya és apa a kanapén néztek valami vígjátékot. Egy ideig, csak néztem és tanakodtam, de nem jutottam semmire, majd végül… valaki cselekedett, igen, anya ki ment a konyhába, ami a nappali mögött található. Egy pillanatig azt hittem a lépcső felé jön, de meg úsztam. Már csak apát kellett rá venni, hogy valahogyan hátat fordítson nekem. És tök véletlenül a vezetékes telefon pont jó helyen volt ahhoz, hogy ha véletlenül hívnák, akkor a kedvemre tegyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Volt nálam telefon, amit erre a zseniális ötletre azonnal elő húztam. Bepötyögtem a telefon számot, és vártam a kifejletet, majd egyszer csak megszólalt a vezetékes telefon, amit ügye bár én hívtam. Apa sóhajtva nézett hátra, majd lustán de el indult a felé. Mikor már tökéletes helyen volt, egy óriási lépéssel, át mentem a kijárati ajtóhoz. Nem vettek észre…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-Tessék?Hallo..? Van ott valaki? – kérdezte apa a telefonba, de nem vártam meg a végét, még az előtt halkan kiléptem a szabadba, mi előtt ő visszament volna a kanapéhoz. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, mint valami profi betörő. majd az ablakom alá vettem az irányt. Apa az óta már régen letette a vonalat, én pedig már a taxit hívtam. Bemondtam egy néhány háztömbnyire arrébb lévő házat, és elsétáltam arra. Azért még is feltűnő lenne, egy sárga kocsi a ház előtt. Mikor meg álltam a kijelölt helyen, csak körülbelül negyed órát vártam a taxira. Ahova azonnal be is pattantam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jó napot. – köszöntem a sofőr emberkének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jó napot…Hová vihetem? – kérdezte kedvesen, azért még sem mindenkinek rossz ez a napja, habár… nem tudhatom, hiszen sokan tudnak úgy mosolyogni, hogy közben pocsék napjuk van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- A reptérre legyen szíves…- mondtam mosolyogva. Mire csak bólintott. Az út viszonylag csendesen telt, még is kellemes volt. Csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az elsuhanó fákat. Nekik senki nem mondja meg, hogy mit csináljanak… csak megnőttek, és kész, nem mint ha azt mondanák nekik, hogy „menj arrébb” és akkor a fa egyet arrébb lépne…na de hagyjuk… félek, ha tovább gondolkozok… valami rossz lesz a vége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mikor ide értünk arra a helyre, ahová el szerettem volna jutni, kifizettem a taxist, és némileg mosolyogva lépdeltem a teljesen új életem felé. A reptér, nem volt olyan nagyon zsúfolt, de azért volt pár ember. </span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Be álltam a sorba a jegyvásárlós részhez, nem volt olyan hosszú, de nem voltam éppen türelmes, nem éreztem biztonságban magam, hiszen apáék, lehet megsejtik, hogy itt vagyok, és utánam jönnek, ha egyáltalán</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> már jártak a szobámban azóta. Kis várakozás kellett, és már is én voltam a soron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">-Jó napot. – köszönt a modell alkatú szőke melirozott hajú csajszi a pult mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jó napot… Kaliforniába szeretnék jegyet kérni…- mondtam, és elő vettem a pénztárcámat. Szétkapcsoltam </span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">és elő vettem a kért összeget, amiért cserbe persze megkaptam a jegyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- További jó utazást. – mondta gondolom, már reflexből nyomja a szöveget. Ki mentem, és fel szálltam a sokak szerint veszélyes gépre. Egy kényelmes ülésen foglaltam helyet. Az ellenőr körbejárt, mi pedig benyújtottuk itt tartózkodásunk okát… az,az bemutattuk a jegyeket. Miután ezzel megvoltunk, csak vártuk a felszállást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ez a nap kegyetlen volt, és most… a nap végén, még is itt csücsülök egy repülőn, ami Kaliforniába tart, és ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet, az,az, hogy egyedül megyek. A gép motorja be indult, én már megléptem minden önvédelmi dolgot, hogy ne repüljek ki innen, és ne legyen módom találkozni a legendás gólyával, na meg istennel. Tehát már csak élveznem kellett az utat. A kérdés: hogyan lehet élvezni egy repülőgépen való várakozást? A válasz: nem tudom, de az biztos, hogy ha elalszok, nem maradok le semmi érdekes dologról. Ha csak nem repül be csak úgy superman, a repülő tetejét feltépve. A repülő megnyugtató rázására aludtam el…</span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"> <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Anonymousnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-571729020660969300.post-91988510691844207322013-06-18T09:31:00.001-07:002013-06-18T09:31:16.011-07:00Sziasztok!Üdvözlünk mindenkit az új blogunkon!<br />
Ez egy igazi csajos blog lesz, mivel három lány szerkeszti!<br />
A történet egy lányról szól, akit az apja mindenképpen egyetemi előkészítőkre akar járatni a nyáron, és ezt Talia nem szeretné. Kaliforniába vágyik, nyaralni. E miatt nagy vita lesz a családban és a lány eldönti, hogy mivel ő már nagykorú, ezért szabadon megy bárhova. Elszökik. Útja a Csendes-óceán partjaira vetődik. Ám a nyaralás egészen mást tartogat a számára..<br />
Esetleg új karriert, vagy szerelmet, netán rivalizálást? Vagy mind a hármat?<br />
Maradjatok velünk és megtudjátok!<br />
Puszil titeket: 3 blog őrült csajszi!Unknownnoreply@blogger.com0