2.fejezet Kalifornia

Sziasztok!
Mini Dodó vagyok! Meghoztam az általam írt első részt!
Remélem tetszeni fog mindenkinek! És kapunk pár komit, mint az előző részhez!
Kellemes olvasást!

Arra ébredtem fel, hogy egy középkorú utaskísérő rázogatja a vállam. Barna haja kontyba tűzve, s rajta az egyenruha.

- Hölgyem! Nemsoká leszállunk! – mondta és elrohant, visszaülni az eredeti helyére, mert a gép nemsoká elkezdi a felszállást.

Álmosan pillantottam ki az ablakon. Kalifornia körvonalai már látszódtak a felhők közül.

Gyorsan összepakoltam az ülésen elterülő dolgaimat a táskámba és bekapcsoltam a biztonsági övet, pont akkor mikor a kis hang megszólalt: Tisztelt utasaink! Hamarosan elkezdjük a leszállást, kérjük csatolják be a biztonsági öveiket.

A gép leszállt. Mi, utasok is készültünk elhagyni a gépet. Egy középidős férfi állt a lépcső alján. Minden leszállót köszöntött Kaliforniában.

Fogtam a cuccaimat és learaszoltam a fehér lépcsőn.

- Köszöntjük Kaliforniában! – s széles mosolyt villantott rám. Én visszamosolyogtam, majd bementem a repülőtér fedett várakozójába.

Miután átestem mindenféle biztonsági vizsgálaton, örömmel léptem ki a nagy épületből.

Leintettem egy taxit, s miután a bőröndöket elhelyeztük a csomagtartóba, behuppantam a kopott ülésre.

Mondtam neki, hogy a Cecil Hotel Los Angelesbe vigyen. Ugyan nem egy luxus szálló, de nekem a lényeg az, hogy legyen egy ágy amin aludhatok este.

Ügyetlenül forgattam a prospektust a kezembe. E okos szórólap, tele van hotelekkel, látnivalókkal, és iszonyat jó kávézókkal.

A sárga autó megállt egy gyönyörű kinézetű hotel előtt. A külső kinézete miatt meg nem mondtam volna, hogy csak két csillagos. Bár tudom, hogy nem csak a kinézet határozza meg a csillagok számát, hanem a nyújtott szolgáltatások, a luxus, az étel.

A sofőr kivette a csomagtartóból a csomagjaimat én pedig elindultam be a hatalmas épületbe.

Belülről krémszínű falak, fejmagasságtól csempézett. 4 apró szék egy asztal körül, mindegyik egymástól két méterre. A recepciós pult barna színbe bújt.

Odamentem a pulthoz, ahol senki nem állt. Fogalmam sem volt, hogy hol van mindenki ezért megnyomtam a kis csengőt a pulton. Hátha jön valaki…Egy londiner jött elő.

- Jó napot kisasszony! – köszöntött és beállt a pult mögé.

- Jó napot! Szeretnék bejelentkezni! – mosolyogtam.

- Rendben hölgyem, azonnal hívom a recepcióst – s otthagyott egyedül.

Egy középkorú bubi frizurás nő jött elő, mosolyogva.

- Ne haragudjon a késésem miatt! Egy vendégnek szüksége volt rám – nézett rám, majd elkezdte a számítógépet pötyögtetni.

- Szóval akkor beszeretne jelentkezni…Meddig kívánja nálunk tölteni a vakációját?

- Öhmm…nem tudom! – mondtam és zavarban voltam. Igazából fogalmam sincs, hogy meddig maradok itt, mert szeretnék egy olyan hotelbe menni, ahol van úszómedence, meg egyéb szolgáltatások…Hiszen leérettségiztem, ezt kiérdemlem.

- Rendben, akkor majd távozásnál fizet! Öné az 502- es szoba! Joel! Gyere segíts a hölgynek felvinni a csomagjait! – a londiner rettentő gyorsasággal ott termett, felrakta a bőröndjeimet egy kocsira és kezébe vette a kulcsot. Elindult a lift felé, majd mikor mindketten beszálltunk, megnyomta a 8-as gombot. A lift hamar felért a kívánt emeletre és a fiú a szoba felé vette az irányt. Óvatosan belecsúsztatta a kulcslyukba a kívánt tárgyat és intett, hogy menjek be a szobába. ahogy bementem egy kisebb nappaliba értem, onnan pedig három ajtó nyílott.

A londiner óvatosan lehelyezte a csomagokat a kocsiról és kinyitotta mindegyik ajtót.

Az egyik az erkélyre, a másik a szobákba, harmadik egy kisebb konyhába vezetett, lerakta a kulcsot az asztalra és elhagyta a szobát. Bementem a hálószobába, ahol egy nagy franciaágy volt, gondosan letakarva virágok ezreit bemutató takaróval. Rajta fehér párnák. Az ágy mellett két gardrób. Az ággyal szembe egy tévé; s az ágy mellett két éjjeliszekrény. Visszamentem a nappaliba és kiléptem az erkélyre. Gyönyörű kilátás nyílt a városra és a tengerpartra. Gyorsan el is határoztam, hogy kicsomagolás után egyből meglátogatom a partot. A szobába beráncigáltam a nagy bőröndöket és elkezdtem a vállfákra pakolni. Mikor végeztem velük, a kiüresedett bőröndöket alulra lefektettem, és előszedtem a fürdőruhám. Csinos kis darab, egyszerű pánt nélküli rózsaszín virágos. Felvettem rá egy farmerrövidnadrágot és egy fehér inget. A kistáskámba mindent belepakoltam ami szükséges lehet: naptej, újság,telefon, fésű, napszemüveg, innivaló, pénztárca, törölköző. Sietősen hagytam el a szobát és a kulcsot a portán leadtam. Taxit fogtam, akit a tenger felé irányítottam.

Az utazás közbe eszembe jutottak a szüleim. Hogy most már nagyon utálnak és haragudnak rám. Nem értem rá ezen tűnődni, mert az autó megállt a bejáratnál. Kifizettem, majd igyekeztem a bejáratot elhagyni. Béreltem egy napozóágyat, amit segítőkészen utánam hoztak. Nem azért, mert elvagyok kényeztetve vagy valami, de ha neki ez a dolga…

Miután ideális helyet találtam, leöltöztem fürdőruhára. A cuccomat a napozóágy alsó részébe rejtettem, hogy el ne vigyék. Nem azt mondom, hogy a Kaliforniai emberek szánt szándékkal viszik el mások dolgait, de soha nem lehet tudni, hogy ki jön erre, és megtetszik neki a csomagom. Elindultam befele a vízbe.  Kellemesen meleg volt, a napsugarainak köszönhetően.

Mikor kiélveztem, hogy tengerbe ezerszer jobb úszni, mint egy klóros medencébe, kiúsztam a partra.

Leterítettem a törölközőmet a napozóágyra és ráfeküdtem, hagytam, hogy a nap melege csiklandozza a bőröm, míg én a barna hajzuhatagomat fésültem. Az idő délután négy körül járhatott, mikor elegem volt a napsütésből, felvettem a fehér inget és a telefonomat nyomkodva mentem kávét venni. A kávé már eléggé kihűlt, mikor visszafelé lépkedtem a táskámhoz, még mindig a mobilomat nyomkodva. A szüleimtől 102 nem fogadott hívás volt, és egy csomó üzenet. Mint, például: „ Hol vagy?”; „ Azonnal hívj fel!!!!”. Nem törődve töröltem ki az összeset. Még csak az hiányzott, hogy elgyengüljek és hazafelé vegyem az utat.

Nem! Ha már idáig eljöttem, nem megyek vissza, arra a rossz előkészítőre.

Addig nyomkodtam a telefonomat még véletlenül neki nem mentem valakinek. A kévés pohár tartalma mind a pólóján landolt.

- Ahh…izé….sajnálom! Várj leszedem, valahogy! – mondtam idegesen és a napszemüveget a fejemre toltam.

- Ohh hagyjad! Majd kijön!

- Nem, nem én kiszedem, csak hagyd! – s tovább törölgettem a pólóját!

- Jaj, ez csak egy póló! Hagyjad már!

- Én nagyon sajnálom! – mondtam és őszintén bántam, hogy leöntöttem egy igen helyes srácot.

- Nem kell! – mondta mosolyogva. – Egyébként  a nevem Dean.

- Az enyém Talia.

Az hátralévő időt végigbeszéltük, és bementünk a városba. Dean kapott egy új pólót, mert azért ő sem mutatkozhat kávéfoltos pólóba Kaliforniában.

Este visszakísért a hotelhez, majd megadta a telefonszámát és megbeszéltük, hogy holnap felhív.

Ezután felsétáltam a szobámig, mert gondolkodnom kellett, meg a liftek mind foglaltak voltak.

Szobába érve rendeltem magamnak egy kis ennivalót, majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.