5. Fejezet - Idióta

Sziasztok!
Itt az ötödik rész!
Remélem elnyeri a tezséseteket és hgytok pár komit!
Élvezzétek ki az utolsó heteket, mindjárt iskola!
De addig is, tartsatok velünk!
xoxo, Dorka

Már vagy egy fél órája sétáltam az úton és a cipő már maradandó károsodást okozott a lábamon. Nem jöttek sűrűn autók ezen a szakaszon, így esélyem sem volt, hogy valaki felvegyen. Levettem a cipőm, és a kezembe raktam, és elindultam, megint. Higénikusabb ugyan nem volt, de kényelmesebb, az biztos. Nem foglalkoztam a talpamra ragadt kosszal, csak azzal, hogy minél hamarabb haza érjek. Fejemben összeállítottam egy Top 10 listát, hogy Jack-et, hogy csinálhatnám ki. Mivel a főnököm fia, így nem fojthattam meg, pedig ez volt a listavezető.

Az idő egyre hűlt, s nekem nem volt kabátom. A telefonom lemerült, így nem tudtam szólni Claire-nek, hogy nem érek ma oda dolgozni. Ideges, éhes voltam. A nap épp ment le, s hozott magával egy kis szelet is.

Pár óra múlva még mindig sétáltam. Korom sötétben, egyedül. Legalább is reméltem, hogy egyedül. Az utcai lámpák fénye halványan pislákolt, és úgy tűnt bármely pillanatban kialudhatnak. Fel sem tűnt, hogy ilyen hosszú az út mikor az autóban ültem. Bár én a hosszabbik úton jöttem, kicsit túlzásnak találtam az út hosszát. Mozgást hallottam mögöttem. Lassan hátrafordultam és egy részeg fickót fedeztem fel, kissé furcsán, de felém jőve.

Mivel már kocogtak a fogaim futásnak eredtem. Kezemben a cipőm, és a táskám. A férfi nem hagyta, hogy elmeneküljek. Futni kezdett, és előrátott egy hegyes tárgyat a zsebéből. Még jobban futni kezdtem, és már sírtam is. Hirtelen megbotlottam, és elestem. Az idegen utólért, és felrángatott a földről. Háttal álított magának, hogy ne tudjam azonosítani. Kezével felhajtotta a szoknyám, de rácsaptam, majd egy halk morgást halottam. A nyakam alatti bőrhöz helyezte a tárgyat, s belemélyesztette a bőrömbe. Kisebb sikítás után, belerugatam, és mielőtt jobban megvághatott volna, elrohantam. A bőröm iszonyúan sajgott, és folyt belőle a vér. A vágás nem volt olyan mély, hogy össze lehessen varni, de valamit kezdenem kellett vele. Immár a zokogásom a felszínre tört. Reméltem, hogy holnap senki nem veszi észre a sebem , mert akkor jól kezdeném a modell karrieremet.

A futás megtette a hasznát, és viszonylag hamar a hotelhez értem. Kalifornia pörgött, még késő este is. Berohantam a portára, és ráordítottam az előttem álló fickóra, hogy sietnék, és húzzon arrébb. Kikértem a kulcsom, és rohantam a lifthez.

A szobámba beesve, ledobtam minden cuccom és a fürdőbe mentem. Beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam, hogy a forró víz, addig folyjék a testemre, még nem égeti azt. Mikor a tükörbe néztem, akkor vettem csak észre, hogy megint sírok. Óvatosanmegfordultam, hogy megnézem a vágást. Rosszabra számítottam, de ez a tíz centi hosszú  seb is iszonyúan lüktetett. Már nem foly belőle a vér, csak lassan csepegett, így bekötöteem.  Hogy lehetett ilyen szemét, hogy egyszerűen elment, engem otthagyva? Ő miatta bántottak.

Dühösen letöröltem a könnyeimet, és felvettem a háló ruhám.

Belebújtam az ágyba, majd felraktam a telefonom töltőre. Ismét sok nem fogadott hívás várt.

25 anyáéktól és 10 Deantől. Gyorsan megcsörgettem a barátomat, hogy kimagyarázzam magam. Szemem megint tele volt könnyekkel, és másodpercek kérdése és kitör.

- Szai, Talia! Hol a francba voltál? - förmedt rám Dean.
- Szi..szia! Én nagyon saj..sajnálom, hogy nem mentem csak... - ekkor kitőrt belőlem a sírás.
- Talia! Mi a baj? Mért sírsz? - halottam a hangját.
- Jack és..és..megtámadtak.... - mondtam.
- Megtámadtak? Talia, először is nyugodj meg, és mondd el szépen, hogy mi történt! - szipodtam kettőt és belekezdtem a történet elmondásába.
- Úr isten! De jól vagy? Nem kell korházba menned?
- Jól vagyok, csak nagyon féltem.
- Hogy hagyhatott ott az az idióta?
- Egy kicsit összevesztünk... - magyaráztam.
- És ha valakivel összeveszünk, azt ki kell rakni az útra, hogy menjen, amerre akar? Komolyan megkeresem ezt a hülyét!
- Dean, nyugi, nem szükséges - halottam a vonal túl oldaláról, hogy egy női hang kérdezi, hogy Dean kivel beszél.
- Talia, kihangosítalak! Itt van Claire!
- Talia, hol voltál?
- Megtámadtak! - ismét bőgtem.
- A francba! De jól vagy? - minden harag elszállt a hangjából, és inkább az aggódás vette át a helyét.
- Igen, csak fáj! - mondtam szipova.
- Nyugodj meg! Átmenjünk?
- Nem, nem szükséges! Jól vagyok, csak aludnom kell.
- Rendben, akkor pihenj! És ha nem vagy jól, akkor nem kell holnap jönnöd a kávézóba.
- De, megyek! Nem hagylak cserbe! Jó éjt srácok! - tettem le a telefont. Mivel idegesített, hogy a szülők minden percben hívnak, küldtem nekik egy üzenetet, hogy jól vagyok, és ne hívjanak, majd hallanak rólam.

Reggel letusoltam, átkötöztem a sebem, majd felvettem egy laza póló-farmer összeállítást.
A taxiban már forrt a fejem, és készültem leverni a mosolyt Jack Mee arcáról. Kifizettem a fuvart és besiettem az előcsarnokba. Megkérdeztem, hogy hol találom az igazgató fiát, majd kaptam egy emelet számot, és rohantam a lifthez. A 10. emeleten kinyílt a a lift. A folyosón lévő ajtókon az iroda tulajdonos neve volt, így mikor megláttam a nevét, kopogás nélkül benyitottam. Az asztal mögött ült és telefonált. Becsaptam az ajtót, majd a mellem előtt összefontam a karom.
- Később visszahívlak! - tette le a telefont. Felállt a székből, nyakkendőjét megigazította, majd oimaszul vigyorogni kezdett.
- Milyen volt a séta? - állt elém, és fülig ért a szája.
- Azt hiszed ez vicces? - kérdeztem.
- Nem tudom, mond meg te!
- Jack, hogy hagyhattál ott?
- Megérdemelted! Máskor nem fogsz nyávogni! Elegem van a női hisztiből. Mindig csak a nyafogás.
- Akkora egy idióta vagy! - mondtam neki. Megvonta a vállát és tovább mosolygott.
- Szivi, ez tény! - mosolygott még szemtelenebbül.
- Hagyd már abba a mosolygást! - kiabáltam rá. Egy röpke pillanatra abbahagyta, de megint elkezdte elölről.
- Nyugodj már meg! Mi a bajod? Hogy ott hagytalak? Bocsánat kérést akarsz? Mert azt nem kapsz! Nem lett semmi bajod, úgyhogy felejtsük el az egészet!
- Nem lett semmi bajom? - emeltem fel a szemöldököm  - Megtámagtak, te idióta! - ordítottam le a fejét! - Igen, miattad! Megtámadtak, mert otthagytál! Remélem most már boldog vagy! - megpofoztam, majd becsaptam  magam mögött az ajtót.