4.fejezet-Rohadj meg Jack Mee!

Sziasztok! 
Itt vagyok a kövi résszel. Egy kis feszültség és a többi... Kommentek jöhetnek... nem fogok ám megbántódni :DD Jó olvasást 

Puszi: JenniKehh

Az a három nap hamar el telt, a munkát amit Dean barátnőjének köszönhetek, megkaptam, azt hiszem kezd alakulni az itteni életem. Ma be kell mennem a portfólió miatt az OMG modellügynökséghez háromkor, ezért ki kellett kérnem a munkahelyemen ezt a délutánt. Most éppen a szekrényem előtt állok, teljesen tanácstalanul, és keresem a megfelelő ruhát. Hosszas keresgélés után megtalálom a tökéletest.

Ezek után rohantam , hiszen a ruhaválasztás kicsit elhúzódott. Fogtam egy taxit, és miután oda érve kifizettem, futó lépésben be értem az elő térbe. Kicsit lihegve értem be, de itt vagyok. Oda mentem a pulthoz, ahol egy középkorú nő köszönt vissza rám. Elegáns fehér blézert viselt, az aljat nem láttam hiszen a pult mögött volt. Haja gyengéd vörös, amit egy kisebb hajtűvel fogott közre hátul.

-Jó napot. – köszönt, mosolygósan, és minden figyelmét rám irányította. – Miben segíthetek? – kérdezte.

- Egy portfólióra kaptam időpontot, úgy…- mondtam habozva és telefonomat kikapva a táskámból megnéztem az időt. - Mostra – nevettem fel egy kicsit. Elmosolyodott, és az előtte való gépen kezdett kutatni.

- Igen…maga Talia Jones?- kérdezte, a megerősítésemre várva. Aprót bólintottam, mire ő vissza nézett a monitorra, és valamit sürgősen kereset. – Menjen fel a harmadik emeletre, ott végig a folyosón…forduljon balra, és egyből az első ajtó lesz az. – mondta.

- Köszönöm. – mondtam, majd követve az utasításait, egy szobában kötöttem ki, ahol kétségtelenül profi fotósok ügyködnek.  Most éppen egy hosszú szőke hajú lányt fotóznak, nincsenek sokan akik a sorukra várnak, gondolom próbálják elrendezni, hogy még se kelljen sokat várni. Nekem is csak 10 percig kellett… aztán már szólítottak is, én mosolyogva álltam meg az előttem lévő kamera elé.

- Jó…akkor kezdjük… csak mosolyogj és nézz a kamerába. – mondta

~*~

A képek gyorsan elkészültek, azt mondták, hogy ki küldik postán, így meg adtam nekik a hotel címét ahol most épp vagyok, és egy ideig még leszek szerintem. Éppen indultam ki a szobából, mikor egy elegánsan öltözött a korához képest jól kinéző nőbe botlottam.

-Elnézést…- szabadkoztam.

- Semmi gond…tudod láttalak a fotózáson, szinte a kamera elé születtél…nincs kedved kipróbálni magad a cégnél, mint modell? – mondta és elmosolyodott,  én csak tátott szájjal néztem az ajánlat miatt…

- Komolyan? Még szép , hogy igen…- nevettem fel.

~*~

Ennél jobb már nem lehet, ilyen szerencsés ember mint én nincs a világon, csak ide jövök ebbe a gyönyörű városba, és már is az ölembe hullik a lehetőség. Tehát a karrierem viszonylag gyorsan beindult, még magam sem értem, hogyan. Most éppen modellként dolgozom az ügynökségnél, és ami még jobb még a kávézóban sem kellett felmondanom. Ha anyáék ezt most látnák elképednének, hogy egyedül is tudom irányítani az életem, diploma nélkül. Most is épp egy fotózásról jövök, és néhány képem már meg is van

Imádom a munkám, azt hiszem ez a legjobb ami valaha is történt velem. Kifelé menet az öltözőből, belebotlottam az igazgatóba, szó szerint, hiszen miközben a táskámban kutattam egyáltalán nem figyeltem kinek vagy minek megyek neki.

-O…elnézést…- mondtam mosolyogva. Ő az ügynökség igazgatója, az a nő aki „felfedezett” mikor a portfólióm készült. Viszont nem egyedül sétálgatott ott, volt mellette valaki egy magas izmos jóképű fiú, aki csábos mosollyal nézett engem.

- Semmi gond…- mondta az igazgató, akit egyébként Nathasának hívnak. Már másodjára mentem neki.- Oh…ha már itt vagy bemutatom a fiam…Jack ő itt Talia Jones, Talia ő itt Jack Mee. – mondta, a fiúra mosolyogtam, és nyújtottam a kezemet, hogy kezet fogjak vele, de e helyett kezet csókolt, mint az őskorban. Azt hiszem azt várta, hogy elolvadva figyelek rá, de csak össze húzott szemöldökkel néztem, aminek nem nagyon örült. – Ne haragudj Talia, Jack csak szereti lenyűgözni a lányokat, mondhatom, hogy egy kaszanova…- mondta játékosan Nathasa, mire felnevettem, Jack pedig csúnyán nézett az anyjára.

- Örültem Jack, de nekem most mennem kell, mert elfogok késni…- mondtam, hiszen éppen a másik munkahelyemre tartottam. – További jó napot Mrs.Mee. – mondtam, hivatalosan. Mindig is gondban voltam a nevekkel, amit nem tudok mire vélni.

- Ugyan, hívj csak Nathasának… tegeződjünk..- mosolygott.

- Rendben Nathasa. – nevettem fel a mondat furcsaságán, hiszen elég nehéz volt így köszönni, egy nálad idősebb nőnek. – Sziasztok. – mondtam immáron tegeződésben. Majd kikerülve őket rohantam taxit fogni. Csak, hogy egy taxi sem volt hajlandó meg állni, és ami meg állt, azt is elhappolták előlem. Ekkor egy fekete elég drága autó állt meg előttem, és le húzta az ablakot, Jack ült az autóban, és rám villantotta 50 wattos fogsorát.

- Szia…ha akarod elviszlek. – mondta kedvesen. Furcsálltam, hogy az igazgató fia vigyen haza, de nem tudtam mást tenni, bele mentem.

- Elfogadom az ajánlatot. – mondtam és egy mosoly után behuppantam mellé az anyós ülésre. Jack meg várta amíg bekötöm magam, majd egyszer csak elindult. - Muszáj ilyen gyorsan menned? – kérdeztem, félve attól, hogy egy hirtelen fék után kiesünk az ablakon. Ugyan is, már rég átléptük a sebesség határt.

- Nők…- dünnyögte az orra alatt, mire én furcsán néztem rá.

- Mi a bajod a nőkkel? – kérdeztem játékosan felháborodva, miközben megkönnyebbülten vettem észre, hogy lassít a tempón.

- Nekem semmi… - mondta védekező hang nemben. Az út közben önkénytelenül vettem észre, hogy Jack sokszor nem az utat nézi, inkább engem tanulmányoz. Aztán azt is észre vettem, hogy egyáltalán nem haza felé visz, és rá jöttem, hogy azt sem tudja, merre lakom…

- Öhm… nem erre lakom, egy szállodában szálltam meg, Cecil Hotel Los Angeles. – mondtam a szálloda címét.

- Ja igen… elfelejtettem mondani, hogy van még egy kis elintézni valóm. – mondta egyszerűen. Mire én csak egy cseppet húztam fel magam. Ez komoly? Most közli velem, hogy neki másfele van dolga… és velem mi lesz? Nekem oda kell érnem a kávézóba.

- Jack… nem tudtad volna előbb mondani? Nekem ma még dolgom van…- mondtam idegesen, próbáltam nem kiabálni, de nem ment.

- Jól van már… nem tudtam, hogy ilyen fontos. – mondta mentegetőzve.

- Mondtam, hogy sietek…- mondtam ingerült hangon, és duzzogva ültem végig a további utat. Ami teljes csendben telt el. Ő nem szólt hozzám, én nem szóltam hozzá. Fel kellett hívnom Clariet , hogy nem tudok ma bemenni, de szerencsére normálisan fogadta a történteket, miután elmagyaráztam a helyzetet. Néhány perc múlva észrevettem, hogy körülöttünk nincs egy ház sem, csak egy nagy tisztás, és az út. Még is hova hozott ez az őrült? Nem kellett volna beszállnom!

- Jó… és most hol vagyunk? – kérdeztem rá nézve.

- Az-az igazság, hogy nem tudom, mondta, és egyik kezével megvakarta a tarkóját.

- Eltévedtél ember? – kérdeztem vissza fojtva az egyre inkább dühösebb természetem.

- Hé… próbálok kiutat találni oké? – emelte fel ő is a hangját.

- Oké… akkor talán fordulj vissza. – mondtam, még mindig ingerülten. Ekkor ő leparkolt az útszélén, és a telefonján kezdett matatni. – most meg mit csinálsz? – kérdeztem flegmán.

- Talán kiutat keresek? – nézett rám ugyan olyan flegmán. – Egyéb ként ha segíteni akarsz, vedd le a trikód… - mondta perverz vigyorral rám nézve. Jól hallottam? Ezt most tényleg mondta? Elképedt arccal néztem rá, amin ő jól szórakozott.

- Mekkora egy bunkó vagy…- mondtam, csúnyán nézve rá.

- Nyugi nem vagyok kíváncsi rá, ha ennyire nem akarod le venni, akkor nem lehet szép látvány. –nevetett fel. Hogy jön ahhoz, hogy ilyeneket mondjon? Komolyan megfontoltam, hogy felpofozom… de még is csak a főnök fiáról van szó. De egyébként is, kinek jutna eszébe, hogy egy teljesen idegen lánnyal ilyen közvetlenül, pofátlan módon beszéljen?- Egyéb ként mind ketten tudjuk, miért jöttél velem… - mondta, és huncut mosollyal kezdett közeledni hozzám. Ez meg mit akar? Azt hiszi le akarok feküdni vele? Itt?  Minek néz ez engem… ? Egy könnyed mozdulattal löktem el magamtól.

- Az agyad sem lehet szép látvány, tekintve, hogy a helyén egy fekete lyuk tátong. – mondtam, visszavágás képen. Mire ő meglepődött arccal figyelt tovább, míg én gondolatban megveregettem a saját vállam. Visszaestem az ülésbe, és türelmesen figyeltem előre, de már kezdtem unni a dolgot, így a mellettem ülő fiú telefonjára néztem. Azért, hogy megtudjam, mit is csinál ilyen sokáig, mikor is meg láttam… éppen chatel valakivel, nem is kellett több. – Te most komolyan elkezdtél chatelni? – kérdeztem dühösen… de kit álltatok? Ordítva…  Mire ő megugrott, a hirtelen hang hullámok hatására.

- Ne kiabálj már, olyan vagy mint valami út széli… ők szoktak így kiabálni…- mondta dühösen. Szemem szikrákat szórt. Komolyan ezt mondta? Meg akartam szólalni, valamivel visszavágni… de nem ment. Csak a cselekedetek maradtak nekem, míg ő visszameredt a telefonjára, én kiszálltam, a kocsiból, erősen becsapva a kocsi ajtaját. Felkaptam egy követ, és teljes erőmből a kocsinak vágtam… nem is gondolkodtam, hiszen az idegesség ellepte az agyam. Létezik egyáltalán ilyen? Jack letablózva meredt rám a kocsiból. Majd észhez tért és rá jött mit tettem,amit egyéb ként egyáltalán nem bántam meg. Össze fonott kézzel néztem ahogy kicsapja a kocsija ajtaját, és a kocsi másik oldaláról kezd el kiabálni velem. – Normális vagy? Mi az nem vetted be a gyógyszered? – kiabált velem.

- Bocs, de nem vagyok hozzá szokva, hogy kurva ként kezelnek…- kiabáltam visszamagyarázat képen. A legtöbb lány ezt csinálta volna, nem biztos, hogy ezen a módon, de kiállt volna az igazáért! Szeme szikrákat szórt. Ennek talán az egyik oka, az, hogy eddig senki nem szegült szembe vele… Be szállt a most már betört ablakú kocsijába, és azt várta , hogy én is beszálljak. Nekem viszont eszem ágában sem volt vissza szállni a kocsiba… Ugyan olyan ingerülten indultam el visszafelé, sétálva.

- Még te vagy felháborodva?- hallottam a hangját hátam mögül. Persze nem gondoltam, komolyan, hogy sétálva, fogok haza menni. De meg kellett, mutatnom, hogy velem senki se szórakozhat! Hallottam, hogy beindítsa a kocsit, és megfordul vele, majd ide jön hozzám. és lassan követ vele, miközben lehúzza az ablakát. – Remélem tisztában vagy vele, hogy ez egy vagyonba fog kerülni…- mondta. – Az utolsó esélyed, hogy beszállj, különben itt maradsz. – mondta parancsolóan. Nem akartam beszállni, viszont kinéztem belőle, hogy itt hagy, így inkább meg vártam amíg le áll a kocsival, hogy beszállhassak. Éppen nyúltam a kilincsért, amikor a kocsival arrébb tolatott. Az ablakon kihajolt, és hátra nézett hozzám, mivel most hátra akartam be ülni. Jót szórakozott, azon, hogy meg szívatott. – Ezt nem hagyhattam ki… szállj be. – nevetett. – oda mentem, és újra a kocsi kilincséért nyúltam, amikor is, a kocsi megint arrébb tolatott. Jack pedig önfeledten nevetett rajtam. Összefont karral néztem rá, a lehető leg csúnyábban. – Jól van, jól van, többet nem csinálom. – mondta védekezően, és úgy tűnt komolyan gondolja. De nem… amint újra a kormányért nyúltam megint arrébb tolatott.

- Ezt nem hiszem el!- kiabáltam , és önfejűen kezdtem menni előre,  újra bedobtam az „egyedül majd haza sétálok” kártyát. Már rég elhagytam a kocsit…

- Jaj ne már Talia!- mondta, és újra követett a kocsival. – Szállj már be! – mondta mellém érve.  De én nem voltam hajlandó egy szót sem válltani vele. Azt akartam, hogy könyörögjön… vagy legalább bocsánatot kérjen…- Oké… te akartad! – mondta, és egyszer csak begyorsított… elhajtott. Addig, addig húztam a húrt, míg el nem szakadt. Most komolyan elhajtott, és már csak a távolodó kocsit vettem észre. Elképedt arccal néztem ahogy elhajt… és reméltem, még hallja a következő néhány szavamat.

- Rohadj meg Jack Mee!- Ordítottam torkom szakadtából… és remélve, hogy nem csak hall, hanem lát... Megillettem őt a mind két kezemen megtalálható, középső ujjammal. 

3. fejezet - Az első csalódás

Sziasztok!
Itt az általam írt első fejezet. Tudom, hogy egy kisebb késéssel raktam fel, de elég hosszúra sikeredett ez a rész. Remélem ez megfelel kárpótlásnak. :)
Nem is jártatom tovább a szám, csak annyit szeretnék még mondani, hogy
néhány visszajelzésnek örülnék. :)
Jó olvasást! :D
Puszi, Nono

Másnap reggel kipihenten ébredtem és amíg az ágyamban fekve vártam a megrendelt reggelire végiggondoltam, hogy mihez is akarok kezdeni itt LA-ben.
Mivel az alapelgondolásom az volt, hogy modellként szeretnék dolgozni és már kiskoromban is áhítattal néztem a modellekre, az ölembe vettem a laptopomat és elkezdtem böngészni a kaliforniai modellügynökségek listáját.
Több szimpatikusat is találtam, de végül is az OMG Modellügynökség mellett döntöttem, mert itt egy remek ajánlatba botlottam. Néhány száz dollárért elkészítetthetem a portfóliómat, amit elküldenek különböző cégekhez és újságokhoz. Ha pedig 3 hónapon belül "nyereséges leszek" számukra, akkor visszafizetik a befizetett 250 dollárt, természetesen a fizetés mellett. Az utazás után 470 dollárom maradt, plusz valamennyi apró.A család rendesen ellátott pénzzel a sikeres érettségim alkalmából. Csináltam egy gyors költségvetést és rájöttem, hogy ez semmiképp sem lesz elég addig amíg beindul a karrierem . Abba pedig bele sem mertem gondolni, hogy nem leszek jó modell és nem lesz munkám.
Úgy döntöttem, hogy szerzek egy állást egy boltban, vagy egy kávézóban, vagy valahol. Csak azt sem tudtam, hogy ennek hogyan álljak neki. Aztán beugrott Dean. Ő itt lakik biztosan tud nekem segíteni. Ahogy ezt végiggondoltam, meg is érkezett a reggelim.
Miközben befaltam a gyümölcssalátát végig Deanre gondoltam, izmos karjaira,a kedves mosolyára és elbűvölő természetére. Mire feleszméltem már majdnem tizenegy óra volt. Gyorsan kipattantam az ágyból és megkerestem a táskámban a fecnit amire Dean a számát írta. Tudom, hogy megígérte, hogy délután hív, de minél hamarabb kezdek el munkát keresni, annál hamarabb lesz sikerem és annál hamarabb hallhatom a hangját.
Gyorsan beütöttem a telefonba a számot, majd vártam, hogy Dean felvegye. A második csöngés után meg is hallottam a hangját és a szívem a torkomban kezdett dobogni.
-Halló! Halló! Ki az? - hallottam a telefonban, ekkor magamhoz tértem, vettem egy mély levegőt és beleszóltam.
-Szia Dean, itt Talia. - fogalmam sem volt, hogy emlékszik-e rám, már épp kezdtem volna ecsetelni, hogy "tudod az a béna csaj aki tegnap leöntött téged kávéval", amikor hallottam, hogy belenevet a telefonba és örömteli hanggal köszön.
-Szia Talia! Örülök, hogy hívtál, de megígértem, hogy később hívlak, ezért nem számítottam a hívásodra. - magyarázkodott.
Basszus, ezt elszúrtam, gondoltam magamban mérgesen, biztos zavarom...
-Jajj, ne haragudj, hogy zavarlak, csak kérdezni akartam valami, de akkor majd később visszahívlak. Szia. - mentegetőztem és már éppen kinyomtam volna a telefont, amikor megszólalt:
-Ne hülyéskedj, dehogy zavarsz, mondd nyugodtan.
-Hát oké, köszi. De biztos nem zavarok? - kérdeztem még minig aggódva.
-Nem, tuti, csak nyögd már ki hogy mit akarsz, mert elunom az életemet.
-Rendben. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem tudsz-e valami állást számomra például egy kávézóban vagy valami ilyesmi helyen, mert szükségem lenne pénzre, de egyáltalán nem ismerem a várost és rajtad kívül mindenki idegen itt számomra és gondoltam te talán tudnál segíteni - motyogtam a telefonba.
-Szerencséd van éppenséggel a barátnőm a Café Pinot-ban dolgozik, ahol ha jól tudom éppen pincérnőt keresnek. Éppenséggel megkérdezhetem Claire-t, ha gondolod...
Hogy miii??? Barátnője van??? Ne mááár!!! Tisztára leblokkoltam. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor hallottam, hogy Dean ordibál a fülembe.
-Talia! Talia! Taliaaaa! Ott vagy még??
-Ööö, persze, itt vagyok, ne haragudj. Mit is mondtál? - kérdeztem hebegve.
-Csak azt, hogy megkérdezhetem Claire-t az állásról, ha gondolod.
-Köszönöm Dean, az remek lenne. - mondtam hálásan.
-Oké, akkor tíz perc múlva visszahívlak. Szia.
-Szia. - motyogtam és az ágyra dobtam a telefont.
Amint a készülék a párnán landolt, sarkon fordultam és elindultam a fürdőszoba felé. Ott gyorsan megnyitottam a csapot és amíg a víz meleg lett ledobtam a ruháimat és feltűztem a hajamat. Majd beléptem a forró víz alá és addig álltam ott, amíg a bőröm már rákvörössé vált. Közben pedig végig magamat ostoroztam, hogy hogy lehettem ilyen ostoba. Hogy is képzelhettem, hogy egy olyan pasinak mint Dean nincs barátnője.
Miközben szárazra dörgöltem magam az egyik szállodai törölközővel, elhatároztam, hogy túlteszem magam ezen az egész ügyön és az, hogy már a második napon hatalmas csalódás ért, nem fogja elvenni a kedvemet az önálló életemtől.
A telefonom éppen akkor csörrent meg amikor kiléptem a fürdőből, gyorsan odaszaladtam, felkaptam és belehallóztam, jó híreket remélve.
Ezúttal nem kellett csalódnom, Dean azt mondta, hogy Claire beszélt a főnökével és behívnak állásinterjúra. Megadta a számomat Claire-nek, aki majd sms-ben elküldi az időpontot és a címet.
Miután ez megvolt, úgy döntöttem,  hogy máris elmegyek az ügynökséghez, hogy minél hamarabb elkészülhessen a portfólióm. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit vegyek fel. Miután legalább ötször áttúrtam a szekrényeket, kiválasztottam egy szolid nyári ruhát és hozzá felvettem kedvenc magassarkú szandálomat és egy piros kis táskát.

Mielőtt kiléptem az utcára feltettem egy szolid sminket és magamhoz vettem a portfólió elkészítéséhez szükséges összeget.
Ahogy kiléptem a szállodából megcsapott a hőség, így felülírtam eredeti elhatározásomat és mégsem gyalogoltam, hanem leintettem egy taxit. Már félúton járhattunk, amikor pittyegett a telefonom, jelezve, hogy sms-t kaptam, a szám ismeretlen volt, tehát sejtettem, hogy Claire az. Az sms-ből megtudtam, hogy másnap délután kettőkor várnak a Café Pinot-ban.
Gyorsan bepötyögtem egy köszönömöt, majd mire végeztem a taxi meg is állt az OMG Modellügynökség épülete előtt.
Miután kifizettem a sofőrt, kipattantam a kocsiból és felszaladtam az ajtóig vezető néhány lépcsőfokon.
Ahogy beléptem a légkondicionált előtérbe, azonnal a recepció felé vettem, az irány, ahol eligazítást kértem. Kiderült, hogy nem is kell máshová mennem, mert itt rögtön kaptam egy időpontot három nappal későbbre.
Megköszöntem, majd kimentem az épületből. Odakint úgy döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit a városban és megnézem a látnivalókat amíg még van időm.